Fura, de semmiképpen sem rossz ez, magyarázta t. Csavar Tibor almási plébános, aki, amíg az alsóesztelneki plébánia lelkész nélkül volt, beszolgált ebbe a faluba. A csomortáni hívek idősebb rétege eddig is inkább Esztelnekhez érzett vonzalmat, s volt úgy is, hogy szívesebben átgyalogoltak oda misére, holott a négy és fél száz lelket számláló Csomortán katolikus hívei 1982 után, a diktatúra legnehezebb éveiben a falu közepén templomot építettek maguknak.

Csomortánban az egyház gondja a falu gondja is. Ez egy hívő falu — mondták. — S mert jönnek a választások: mi képviselőket is olyanokat választunk, akik templomba járó egyházi emberek!

Senkit meg nem ítélni! * Az unió ravatalozót kér * Mit ér, ha erős a csomortáni pityóka?

— Elég nagy baj az most, hogy a kommunizmus évei alatt ki akarták ölni az emberekből a hitet, és ez részben sikerült is — mondták a templom előtt álldogáló asszonyok —, mert ha itt mindenki a mi templomunk védőszentje, Árpádházi Szent Margit példáját követte volna, merjük állítani, hogy jobb és szebb lenne az életünk, mint most.

Nem hiába választották őt patrónánknak. Ő mondta, hogy senkit sem szabad megítélni addig, amíg meg nem győződsz arról, hogy talpig becsületes, jó és jámbor ember. Itt a mi templomunk — mutatták az asszonyok. — Emléktábla is van rajta az 1100. évfordulóra, s ha hiszi, ha nem, a templomkertbe tizenegy veresfenyő csemetét ültettünk! Telnek az évek, s azt mondják, most az unió azt követeli, hogy minden faluba építsenek ravatalozót. A vezetőség úgy akarja, hogy a templom háta megetti kertbe építsék, de a szomszédok vonakodnak. Most többek között ez is foglalkoztatja a népet. Nem is hiszik, hogy ennek a falunak három temetője van. Itt lenne a legjobb helyen a ravatalozó, majdnem egyforma távolságra a felső és az alsó temetőtől. A földalapú támogatás, a tejpénz dolga, s az a nagy mennyiségű pityóka, ami még a pincékben, ezzel is gondolnak az emberek. Aggasztó a helyzet. Ha jön egy felvásárló, a nép 30—40 baniba elvesztegetné a drága terményt. De nem jönnek, és akinek nincs annyi állata, hogy feletesse, kárt vall a tavalyi terméssel. Pedig jó erős és lisztes pityókát terem a csomortáni agyag. Azért nevezik ezt a falut Lutoasának románul. A lut agyagot jelent…

— Nekem is van jócskán pityókám — mondta Veress Matild —, s mint özvegyasszonynak, jól fogna, ha kapnék érte valamennyi pénzecskét. A vejem Nyujtódon lakik. Ott jobban el tudják adni a főút mellett, de nem kérhetem, hogy adja el az enyémet is, amikor neki is ott van a sok pityókája. Várok felvásárlóra, ni: kitettem a kapura is a neccbe a pityókát.

Az almási hivatalban éppen a földalapú támogatás iratcsomóit rendezték Mátyás Ernő segítségével, aki a mezőgazdasági kifizetési ügynökség alkalmazottja.

— Mi a véleményük erről a kétlakiságról?

— Csak ennyi baj lenne — felelték ismét az asszonyok. — A kicsi gyermekek itthon járnak óvodába-iskolába, a nagyok Almásba. Ott is tanulnak vallást, itt is. Ott esketik hivatalosan a fiatalokat, s itt vagy Esztelneken az egyházi esküvő. Mi a rossz ebben? Almás nincsen messze, sem Esztelnek, s aki tud gyalogolni, annak ennyi mozgás kell!

Búcsú a sártól * Három új seprű jobban seper * Borégés kútjából az Igazságos is oltotta szomját

— Mit tudott juttatni az önkormányzat ennek a falunak? Mikorra jut ez a kisközösség infrastruktúrához? — kérdeztük Molnár István kézdialmási polgármestert.

— Sikeresen pályáztunk a csomortáni aszfaltra. 1,4 milliárd lejt elköltöttünk, és most 1,3-at kaptunk az ez évi folytatásra. Ki kell ásni a sáncokat, átereszeket kell lehelyezni. A megvalósíthatósági tanulmányt mi fizettük. Ha minden az elképzelések szerint megy, a nyárra elkészül, s az Alsó ágon búcsút mondhatnak a sárnak. Az 577-es törvény nyújtotta lehetőséget kihasználva, az ivóvízhálózatot bővítjük a csomortáni kultúrotthonig, ott lesz egy tűzcsap, az almási kanálisrendszer ülepítőjét pedig úgy terveztettük, hogy ha sor kerül majd itt is a szennyvízhálózat kiépítésére, Csomortánt is kiszolgálhassa. Tartalékoltunk pénzt faluszépítésre. Rendezzük az iskola előtti teret, a temető felé tartó utat. A ravatalozó építésére is tettünk félre 10 000 lejt, a hely felől azonban, ahová az épülni fog, a faluközösségnek kell döntenie. Ugyanennyi pénzünk van a Túlsó ág nevű utca feljavítására. Még nem született döntés arról, hogy pályázati alapokból újíttassuk-e fel, vagy sóderréteget rakunk rá. Ezt tettük a tavaly is, de a csomortáni sár mindent elnyel!

Az előválasztások alkalmával ebből a faluból hárman kerültek a jelöltlistára az RMDSZ színeiben: Gyergyai Imre, Gyergyai Csaba és Móré László. Gyergyai Imre elmondta, eltökélt szándéka teljes erejéből az előrehaladást szolgálni, hiszen a falu bizalmát élvezi, egyik fő célja pályázati úton pénzt szerezni a Túlsó ág járhatóvá tételére.

— Ennyi is sok ígéretnek, amit mondtam, mert nem könnyű megvalósítani. A falu többrétű gondjairól, a teendőkről majd akkor szólok, ha nyerek is a választáson. Azt tartom, hogy nyugtával dicsérd a napot.

Móré László tanítótól a csomortáni borvízkút, az I—IV. osztályos iskola és a művelődés helyzete felől érdeklődtünk. Két összevont osztállyal működik a helybeli iskola. A tanulók létszáma huszonegy, az óvodában tizenhat gyerekkel foglalkoznak vegyes csoportban. (Gyerekével hazafelé tartó szülővel elegyedtünk szóba, szerinte az Európai Unió megszorításai mellett kétes, hogy a magyar asszonyok hány gyereket vállalnak majd.) Az iskolába modern illemhelyet szereltek kézmosóval, s miként a tanító mondta, közösen keresik a lehetőséget, hogy fával fűthető kazánra tegyenek szert, s bevezethessék a központi fűtést.

Állandóan buzog fel a földből a csomortáni szénsavas borvíz, a helybeliek nagyon találó névvel illetik: Borégés kútja. Úgy gondoltuk — mondta Móré László —, hogy a kút fölé építünk egy szép faragott csorgóházat, hisz azt tartják, e kútból Mátyás király is ivott! Ha elkészülhet a csorgóház, kirakjuk majd a víz kémiai összetételét és az orvosi javallatokat is.

A fa aranyat ér * Ha nincs más, jó a vegyes kisüsti is! * Falusi turizmus csomortáni módra

A csomortániak erdő-közbirtokossága még akkor hallatta hangját, amikor a visszajuttatás idején az államiak útját kellett elállni, hogy ne vágják ki a közösségi kincset. Nos, azóta messze járnak már, mert éveken át a kevéske erdőből is tudtak juttatni a tagoknak. A kevéske 350 hektár — tudtuk meg Balogh Ignáctól, aki egyelőre az elnöki teendőket látja el. Ha az eltelt esztendők alatt hűbelebalázs módra gazdálkodtak volna — mint mondta —, ennek a vagyonnak hamar véget lehetett volna vetni. Így azonban, ha keveset is, de minden évben tudtak valamennyi fát juttatni a közel száz lelket számláló tagságnak. Három jogarányra kapott minden tag egy méter (negyed öl) tűzifát.

Beszélgetésünk után Gelencére igyekeztek az elöljárók, hogy ismét egyezséget köthessenek egy ottani kitermelő céggel, ugyanis erre az esztendőre is engedi az üzemterv, hogy fát vágjanak a Pálbérce nevű erdőrészen, s abból juttassanak azoknak is, akik az utolsó osztáskor kimaradtak. Sajnos, nehezen érti meg a csomortáni erdőtulajdonos, hogy abban az erdőben mindenféle fa van, fenyő is, nyárfa is, s azt kell kivágni, amit az üzemterv előír. Kellemetlen a vezetőség számára, hogy rendezik a közbirtokosság dolgait, s emiatt még ellenséget is szereznek maguknak a faluban.

Mire e sorok megjelennek, túl vannak már a közgyűlésen, s remény szerint tiszta lappal, harag nélkül kezdik a 2008-as birtokossági évet.

Ballagtunk a falu felső vége felé. Ahol már elcsendesedik a nagyvilág zaja, s a zajló élet az erdő csendjével találkozik, ott füstölög a csomortáni pálinkafőző. Közel 50 fokosra eresztett nedűjét az viheti haza, akinek a tavalyi aszály ellenére is volt gyümölcse, s persze pénze is, hogy a főzést megfizesse, mert az unió szigorú előírásai és a hazai pénzügyi viszonyok között csordogál a kisüsti. A tulajdonossal, Veres Zoltánnal azonban nem a pálinkafőzés mikéntjéről beszélgettünk, hanem a Bálványos sportvadász egyesület elnökeként álltunk szóba vele, aki a legnehezebb erdei utakon is jól közlekedő terepjárójával elvitt a Rakottyás pusztájára, ahol előírásszerűen eteti a vaddisznókat, tanulmányozza vonulási szokásaikat, sózókat helyezett el a tisztás környékén az őzek és a szarvasok számára. Szalonka is él ebben a térségben, április 15-től szabad a vadászata.

Az aszfaltos út, a vezetékes ivóvíz és a szennyvízhálózat feltétele a vendégházas falusi turizmusnak. S volna itt éppen elég látnivaló az idegenből érkezők számára (Csuklyán vára, Almás vára, Almásrét parasztházai, a közeli települések idegenforgalmi értékei stb.), ám Veress Zoltán vadlesre, vadászatokra, hegyi túrákra invitálna vendégeket.