Bevallása szerint ez időigényes folyamat, hiszen egyre nehezebb sportolni akaró gyerekeket találni, ennek ellenére nagyon bizakodó. Az ISK idei célkitűzései között szerepel az, hogy kosárlabdában egy-két csapattal döntősök legyenek, atlétikában egy-két, birkózásban pedig négy-öt éremmel számolnak. A Sepsi ISK több évtizede megyénk sportéletében jelentős helyet foglal el, a megyeszékhely hírnevének öregbítésében is fontos szerep hárul rá. Mint minden tanév kezdetén, most is felkerestük az ISK igazgatóját, akit a 2014–2015-ös szezonról, a jelenről és a közeli jövőről faggattunk.
– Eredményesség szempontjából milyenre sikeredett a 2014–2015-ös tanév?
– Az előző tanév átmeneti volt azok után, hogy a Sepsi ISK legtehetségesebb sportolói kiöregedtek, abbahagyták a sportot, vagy éppen egyetemre mentek. Így amolyan keresési fázisban vagyunk, hogy találjunk újra olyan gyerekeket, akik át tudnák venni „elődeik” helyét... Ez időigényes folyamat, hiszen egyre nehezebb sportolni akaró gyerekeket találni! Ennek ellenére bizakodóak vagyunk.
– Vegyük sorra a sportiskola szakosztályait, nem feltétlenül az eredményesség szempontjából.
– Az U16-os lány kosárlabdacsapatunk a hetedik helyen fejezte be a korosztályos bajnokságot, míg az U18-as lány- és U16-os fiúegyüttesünk elődöntőig jutott. Kézilabdacsapataink közül csak az ifjúsági III-as fiúk jutottak az elődöntőbe. Tornában volt egy nagyon tehetséges sportolónk, George Ghizdavu, aki sajnos, az új tanévtől átigazolt a Besztercei ISK-hoz. Ennek oka, hogy nem tudtunk előre lépni a kisstadionbeli sportbázis terén, s tornászaink és birkózóink a magas szintű élsporthoz nem méltó termekben készülnek, edzenek. Ha már birkózásról van szó, mondjuk el, hogy sportolóink a tavaly kiharcoltak egy arany-, két ezüst- és kilenc bronzérmet. Ebben a sportágban generációváltáson vagyunk túl, de még mindig ők a legeredményesebbek. Létrehoztunk egy szatellitcsapatot, amely a kézdialmási Kelemen Didák Általános Iskolában működik, továbbá jó kapcsolatot ápolunk a zaláni iskolával, ahol a helybeli gyerekek edzenek, és a versenyeken a Sepsi ISK színeiben indulnak. Atlétikában Blázer Imola Boglárka és Andrei Raul Cosmin révén van két országos bajnoki címünk, de még egy második és egy harmadik helyezéssel is büszkélkedhetünk.
– A 2015–2016-os iskolai évben indított-e új szakosztályt a sportiskola?
– A tavalyhoz képest egy kézilabda-katedra megszűnt, hiszen egyik tanárunk nyugdíjba ment, és félkatedrát a kosárlabdának, felet a birkózásnak adtunk. Maradtunk a régi szakosztályokkal. Ebben az évben négy szakember – Bordás Noémi Ágota, Pál Csaba, Bernád Levente és én – dolgozik a kosarasokkal, és országos bajnokságra négy, valamint a Székely Nemzeti Bajnokságra 5–6 csapattal iratkozunk be. Fiatal edzőkről lévén szó, nincs sok tapasztalatunk, de náluk sokat kell számítania a fiatalos lendületnek és a tanulni akarásnak. Igyekszünk segíteni nekik, s ennek tükrében a nyáron kosáriskolát is szerveztünk, ahol szerb szakemberektől lehetett tanulni, de részt veszünk minden képzésen, amit a hazai kosárlabda-szövetség tart. Kézilabdában hárman – Szerző Árpád, Vida Attila és Bálin Attila – dolgoznak, s országos bajnokságban négy, azaz két lány- és két fiúcsapattal indulunk. Sajnos, ennek a szakosztálynak a mélyrepülése még nem fejeződött be, hiszen a mostani szezonkezdés gyenge eredményeket hozott... A tanárokon múlik, hogy ezt a folyamatot megállítsák, átfordítsák, és olyan eredményeket érjenek el, amire büszkék lehessenek. Kifogásokat semmiképp nem kell keresni, a megoldás kulcsa a munkában és a tehetségek felkutatásában van. Ahhoz, hogy arról tudjunk beszélni, hogy az újonnan alakult másodosztályos csapatnak utánpótlást biztosítsunk, ez a munka, ez a hozzáállás nem elég, és ezen változtatni kell, ellenkező esetben a Sepsi-SIC amolyan szalmaláng lesz, és sajnos, folytatás nélküli... Ez a három kollégán múlik. Hogy nehézségeink vannak, azt elismerem, ám mindig azzal példázódom, hogy náluknál kisebb városokban, településeken egy elhivatott edző jó eredményeket tud elérni kemény munkával. A felsorolást folytassuk az atlétikával: három edzőnk van: Révész Katalin, Mircea Buhlea és Kövér Sándor. Utóbbi elérte a nyugdíjazási korhatárt, de egy évet még tanít. Úgy tűnik, van egy- pár ígéretes atlétánk, és bízom abban, hogy munkával egészen kimagasló eredményeket tudnak elérni. A birkózópalántákkal négy edző-tanár foglalkozik: Mátéfi Árpád és Barabás György kilenc-kilenc órában, míg Kertész Dávid és Hatos Péter teljes katedrával dolgozik. Kis tornászainkat Simó Márton és Dobolyi Gyula irányítja, s ez a szakosztály jövőre 55 éves lesz. Edzőik a nyugdíjkorhatár küszöbén állnak, így jelen pillanatban nem tudom, mi lesz utánuk. Sajnos, nagyon kevesen jelentkeznek tornaedzőire és még kevesebben végeznek ezen a szakosításon... Lehet, el kell gondolkoznunk azon, hogy a közeljövőben új sportágakat vegyünk fel a sportiskolához.
– Sportbázis terén hogy áll a sportiskola?
– Egy kis lépést tettünk a Kisstadionban épülő sportbázisunk kapcsán, hiszen volt 300 ezer lejünk, aminek feléből már építkeztünk, a többiből pedig újabb befektetéseket szeretnénk eszközölni. Tudomásom szerint a készülendő sportbázis alsó részén, amit a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal épít a mi részünkre, jobban haladnak a munkálatok, és neki is fogtak az egyik épületszárnynak. Valószínű, jövőre elkészül az a rész, ahová mi be tudunk költözni, és ez nagy előrelépés lenne számunkra, mivel a Sepsi ISK talán az ország egyetlen olyan sportiskolája, amelynek nincs saját adminisztratív székhelye, sportbázisa. Ebben az évben is az iskolák segítségére szorulunk! Hét labdajátékos edzőnk van, akik 14–15 csoporttal foglalkoznak, és az edzési időt, a pályák biztosítását a város többi tanintézményének a segítsége nélkül lehetetlen lenne megoldani. Itt gondolok a Mikesre, a Kós Károlyra, a Mihai Viteazulra, a Nicolae Colanra, a Puskás Tivadarra, a Váradira és nem utolsósorban a kereskedelmi iskolára. Köszönjük a segítésegüket, s bízom abban, hogy ők is belátják, olyan tevékenységet támogatnak, amelyen városbeli gyerekek ingyen és szervezett keretek között sportolhatnak. Épül a Sepsi Aréna, és reménykedünk abban, hogy ez a létesítmény lehet a labdajátékok fellegvára, még ha nem is a főcsarnok, hanem a bemelegítőterem. A kézilabdásoknak, kosárlabdásoknak kitűnő otthona lenne az a hely, és ebben számítunk a sepsiszentgyörgyi önkormányzat támogatására. Erre azért volna szükség, mivel a Kisstadionban inkább a tornászoknak, a birkózóknak épül edzőterem, és ott hivatalos meccseket nem tudunk játszani. Annak ellenére, hogy a sportiskola bérelt helyiségekben működik, ki tudtunk alakítani egy komoly fitnesztermet, amit csapataink használnak. Továbbá kaptunk egy 16 személyes kisbuszt, amely szeptembertől már csatasorba állt.
– A Kisstadionnál is dolgozgatnak, ott hogy haladnak a munkálatok? Mikorra készül el a sportbázis?
– Az előzetes számítások szerint a sportbázisnak 2016-ra kellett volna elkészülnie, de szerintem tarthatatlan az ütemterv. Évek óta csak csepegtetik a pénzt, de volt olyan esztendő is, amikor egyáltalán nem tudtunk beruházást kieszközölni. Jelen pillanatban álom, hogy jövőre befejezzék a munkálatokat, én csak bizakodni tudok abban, hogy 2–3 éven belül tető alá kerül minden. Most állagmegőrzési folyamatban vagyunk, de a meglévő építkezés állapota folyamatosan romlik, és jó volna minél előbb végezni, hogy az eddigi beruházások ne vesszenek kárba.
– Célkitűzés a 2015–2016-os tanévre?
– Mi minden év elején összeírjuk az előttünk álló szezon célkitűzéseit: vannak, akik reális, ám vannak olyanok is, akik igazán szerény célokat próbálnak elérni. Az előző tanévben 75 százalékban teljesítettük célkitűzéseinket, és idénre sem várok kevesebbet. Kosárlabdában egy-két csapattal szeretnénk országos döntőbe jutni; kézilabdában tisztes helytállást várok el, hiszen ha a szezonkezdést nézem, akkor óriási szerencse kell ahhoz, hogy a továbbjutás közelébe kerüljünk; atlétikában egy-két, birkózásban négy-öt éremre számítok, tornában pedig megint a döntős részvételben bízunk, mivel a legjobb sportolónk eligazol. Ha minden jól alakul, tavasszal tartunk egy kis ünnepséget a Sepsiszentgyörgyi Sportiskola megalakulásának 55. évfordulójára.