Most, sajnos, dühöng a „béke és barátság” a két elnök között.
A politikai szakértők, újságírók árgus szemekkel, stopperórával és hőmérővel a kezükben figyelték kettejük találkozásait. Azt is látni vélték, hogy a többszöri együttlét alatt egyszer bizony nem koccintott a két elnök egymással. A megfigyelők szerint a keserű poharat, úgy néz ki, mégis Obama ürítette ki. A beszámolók szerint a találkozók meglehetősen hűvös légkörben zajlottak, sőt, a résztvevők többször fagyos pillantásokat vetettek egymásra. Kézfogásuk meglehetősen rövidre sikerült, mindössze 13,5 másodpercet tartott, ami meglepően kevés két ilyen fontos ember esetében. Aztán mégiscsak szóba álltak, sőt, másfél órán át tárgyaltak is egymással, valószínű, a szíriai helyzetről, de erről semmit nem árultak el a nyilvánosságnak. Valamiféle egyezségre kellett jutniuk, és utólag derült ki, hogy a találkozónak voltak eredményei, mert nemsokára az oroszok szíriai célpontokat kezdtek bombázni. Erről egy órával előtte értesítették az amerikaiakat is, mondván, hogy vigyázzanak, lehetőleg ne röpködjenek azon a vidéken, mert esetleg lelövik őket. Abban egyezhettek meg, hogy Obama – jobb híján – egyetért a bombázással, de úgy tesz, mintha nem, és utána majd egy kicsit duzzogni fog, akár a durcás kis gyerek, akinek elvették a játékát. Mindketten betartották ígéretüket. Putyin bombáz, Obama duzzog.
Az amerikai elnök egyik republikánus ellenzéke szerint az amerikai adminisztráció politikájának romjain Putyin elnök beteszi lábát a Közel-Keletre. És be is tette. Olyan vélemény is van, hogy Obama elnök magatartásával Putyint a világ legbefolyásosabb politikusává avatta. Amerika eddig 3,87 milliárd dollárt költött a szíriai háborúzásra, 7100 légi bevetést hajtva végre. Az amerikaiak és nyugat-európai szövetségeseik szorgalmasan prédikáltak a szíriai helyzet rendezéséről, közben az onnan menekülők elözönlötték Európát. A terrorista Iszlám Állam (IÁ) állandóan szamárfület mutat, sőt, olyan, mint a hétfejű sárkány: minél több fejét vágják le, annál több nő helyükbe.
Az oroszok vállalnák, hogy megoldják a gordiuszi csomót. Nem karddal, ahogy Nagy Sándor tette, hanem bombázó repülőgépekkel, tankokkal és más, modern fegyverekkel. Azt ígérik, rendet teremtenek Szíriában. Ezzel kiveszik a kenyeret az amerikaiak kezéből, akik pedig az egész világon nagy sikerrel harcolnak a terrorizmus ellen. Egy helyen nem sikerült győzniük, mégpedig odahaza, hiszen saját országukban védtelen diákokat nem tudnak megvédeni őrült, állig felfegyverzett terroristák cselekedeteitől, akik ártatlan iskolásokat gyilkolnak halomra, rendszeresen.
Ha az orosz bombák megoldhatnák Szíria helyzetét, talán a szírek egy része nem kényszerülne tovább ostromolni Európa kapuit és kerítéseit, sőt, mások sem tudnák magukat szíreknek kiadva ide vándorolni. Hogy mindezért Putyin mit várna el, nem tudni pontosan, de remélheti, hogy szemforgatva megbocsátják neki a Krím magához való csatolását, és amnéziásan elfeledkeznek kelet-ukrajnai beavatkozásáról is, aminek emlegetése máris háttérbe szorult.
Valamit valamiért.