Göncz Árpád budapesti értelmiségi családban született 1922. február 10-én. A Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Karán szerzett diplomát 1944-ben. Még ebben az évben behívták katonának, de Németországba vezényelt egységétől megszökött. Részt vett a magyarországi fegyveres ellenállásban, a Táncsics-zászlóaljban harcolt.
A világháború után csatlakozott a Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párthoz (FKGP), előbb a párt ifjúsági tagozatát vezette, majd a Nemzedék lap felelős szerkesztője lett. Dolgozott a párt parlamenti csoportja mellett, valamint a párt főtitkára, Kovács Béla személyi titkáraként. Az FKGP 1947–48-as szétbomlasztását követően csak segédmunkásként és csőlakatosként sikerült elhelyezkednie.
Harmincéves volt, amikor 1952-ben beiratkozott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, a tanulás mellett talajvédelmi technikusként és agronómusként dolgozott. Diplomát nem szerezhetett, mert 1956-ban eltávolították az egyetemről amiatt, hogy a Parasztszövetség tagjaként részt vett a forradalomban. (Az agrártudományi egyetemet aztán később sem volt módja befejezni.) Az 1956. november 4-i szovjet intervenció után szerepet vállalt a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által írt memorandumok szövegezésében és külföldre juttatásában.
1957-ben a Bibó-per másodrendű vádlottja volt. Bár az ügyész életfogytiglani börtönt kért, a bíró halálos ítéletet akart kiszabni rá. Csak évtizedekkel később derült ki, hogy India moszkvai nagykövetsége járt közben a vádlottak érdekében, de az utolsó pillanatban született felső szintű döntést csak az ügyész kapta kézhez. Göncz Árpád – ahogy 2001-ben elmondta – „végre nyugodtan alhatott”, az életfogytiglani börtönnel kapcsolatban pedig abban bízott, hogy 6–7 évet kell csak letöltenie, mert Kelet-Európában addig él egy politikai rendszer.
A börtönben megtanult angolul, így amikor 1963-ban – Bibó Istvánnal együtt – amnesztiával szabadult, a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója lett. 1964-től a Talajjavító Vállalat munkatársaként, 1965-től szabadfoglalkozású műfordítóként és íróként tevékenykedett. Olyan drámák fűződnek nevéhez, mint a Mérleg, a Rácsok, a Magyar Médeia. Sarusok címmel regénye, Találkozások címen novelláskötete jelent meg. Az angol irodalom kiváló tolmácsolásáért 1989-ben a rangos Wheatland-díjjal tüntették ki. Műfordítói tevékenysége rendkívül sokszínű, mások mellett Doctorow, Faulkner, Golding, Hemingway, Susan Sontag, Updike és Tolkien műveit ültette át magyarra.
A nyolcvanas évek második felében tagja lett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, alapító tagja a Szabad Demokraták Szövetségének és a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. 1989-ben az Írószövetség elnökévé választották, 1990-ben a szervezet tiszteletbeli elnöke lett.
Az első szabad választások után az új Országgyűlés alakuló ülésén Göncz Árpád lett a házelnök, és ő látta el az ideiglenes köztársasági elnöki teendőket is. A Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége megegyezése nyomán 1990. augusztus 3-án a parlament öt évre őt választotta a Magyar Köztársaság elnökévé, majd mandátumának letelte után, 1995. június 19-én újraválasztották e tisztségben. Elnökségének tíz éve alatt néha nehéz csatákat kellett megvívnia, mint például a taxisblokád idején, vagy amikor ellenállt a Magyar Televízió és a Magyar Rádió elnökei leváltásának. Államfőként törvények százait ellenjegyezte, normakontroll kérésére feljogosító jogkörével kilenc alkalommal élt. Egy ízben ő maga kezdeményezett törvényt: indítványozta a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport elleni gyűlöletre uszítás bűncselekménnyé nyilvánítását. Elnöksége idején ő volt Magyarország legnépszerűbb politikusa. Köztársasági elnökként több mint 130 alkalommal járt külföldön, összesen 70 országban, ő volt az első magyar államfő, aki hivatalos látogatást tett az Egyesült Államokban, Japánban, Nagy-Britanniában és Ausztráliában.
Göncz Árpád életében számos kitüntetésben részesült, sok rangos egyetem fogadta díszdoktorává, több város díszpolgárává. 2000-ben az amerikai kormány díjat alapított a tiszteletére, melyet évente adnak olyan magyar személynek, aki kiemelkedő teljesítményt nyújt a demokrácia és az emberi jogok érvényesítésében. 2012-ben, 90. születésnapja alkalmával gyermekei elhatározták a Göncz Árpád Alapítvány létrehozását az író-műfordító-politikus életének és munkásságának bemutatására, az 1956-os forradalom emlékének, a magyar demokratikus és szabadelvű hagyományok ápolására, valamint művei és róla szóló művek megjelentetésének elősegítésére.
Göncz Árpád a magyar történelem fordulópontjain, embert próbáló időkben szolgálta nemzetét és a szabadság ügyét – írta Szili Katalin, az Országgyűlés volt elnöke. Göncz Árpád életútja minden liberális demokrata számára példaértékű, a volt köztársasági elnök halálával egy igazi államférfit és egy valódi liberális demokratát veszítettünk el – közölte a Magyar Liberális Párt. Göncz Árpád a nemzeti egység jelképe volt életútjával, gondolkodásával. A volt köztársasági elnök a védtelenek szolgálója volt, plebejus attitűdű, s közben végtelenül bölcs és művelt államférfi – közölte Tóbiás József, az MSZP elnöke. Tisztelettel őrizzük emlékezetünkben Göncz Árpád volt államfőt, aki aktív és fontos politikai szereplője volt azoknak az éveknek, melyekben Magyarország a diktatúrából a demokráciába való átmenet útjára lépett – írta a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség elnöksége nevében Orbán Viktor pártelnök-miniszterelnök.