A csontritkulást (oszteoporózis) szokás láthatatlan kórnak és néma járványnak is nevezni, mivel kezdetben lassan, szinte tünetmentesen zajlik a csontállomány vesztése. A folyamat a nőket érinti leggyakrabban, és a változókor bekövetkezése indítja el.
Tünetei csupán 7–10 év múlva kezdenek megjelenni, először a testmagasság csökkenésének formájában, majd a mozgások végzésének korlátozottságában. A fájdalom, mint figyelemfelkeltő tünet, csak nagyon későn jelenik meg. Elsősorban a hátra és deréktájékra lokalizálódva, tulajdonképpen a betegség szövődménye miatt alakul ki, és a gerincoszlopot alkotó csigolyák repedesének, összenyomulásának, törésének a következménye. Súlyosabb esetben a hosszú csontok is törnek, mégpedig nagyon kis trauma hatására. Idősebb betegeknél, akik évtizedek alatt csonttömegük jelentős hányadát elveszítik, egy járdaszegélyről való lelépés vagy nehezebb csomag cipelése is kiválthajta a végtagok csontjainak (pl. a combnyak vagy felkar) törését. Becslések szerint a 70 év feletti nők mintegy fele szenved oszteoporótikus eredetű csonttörést élete folyamán.
A betegség korai felismerése, de méginkább megelőzése rendkívül fontos, mivel így a csonttörések elkerülhetők. A csontritkulást az orvosi gyakorlatban hozzáférhető és hiteles módon az ún. DEXA (kettős energiájú röntgenfotonos) mérésekkel lehet megállapítani. A mért sűrűség értékét összehasonlítják azonos nemű, azonos korú egyének csúcscsontsűrűségével, és az attól való eltérést szórásegységben (SD) határozzák meg. A T-score az az érték, mely a törési rizikót mutatja. Kóros már a -1 SD alatti érték, de csontrikulásról csak -2,5 SD alatt beszélünk. Az 1 SD eltérés megduplázza a törési rizikó nagyságát.
Fokozottan oda kell figyelni azokra a személyekre, akiknél valamilyen kockázati tényező van jelen, hiszen náluk a törésekre való hajlam még nagyobb. Ilyenek: oszteoporózis előfordulása a családban, korai (45 év előtti) menopauza, korábban már bekövetkezett csonttörések, vékony testalkat, bizonyos gyógyszerek rendszeres fogyasztása (pl.: szteroidok, nagy adag pajzsmirigyhormon), dohányzás, túlzott mértékű alkohol- és kávéfogyasztás, mozgásszegény életmód, elégtelen kalciumbevitel.
A betegség vagy rizikójának a felismerését kezelésnek kell követnie. Ennek elsődleges céljai a csontvesztés megelőzése az oszteoporózis bekövetkezéseelőtt, jelentősebb csontvesztés esetén a csonttömeg növelése és a veszélyeztetett egyéneknél kialakult oszteoporózis továbbfejlődésének megakadályozása.Fontos szempont még a fájdalom enyhítése és a mozgásképesség javítása. Sokféle gyógyszer áll rendelkezésre, de ennek helyes kiválasztása szakember feladata (endokrinológus, reumatológus és ortopéd szakorvos). Bármilyen fokú és típusú csontritkulásról is legyen szó, alapvető a megfelelő kalciumszint biztosítása és az elégséges D-vitaminbevitel. Nem szabad megfeledkezni a rendszeres testmozgásról sem, hiszen az ép csontozat biztosításának alapfeltétele a napi minimum 30 perces fizikai aktivitás.
Dr. Kolcsár Melinda egyetemi előadótanár,
belgyógyász, endokrinológus és klinikai farmakológus szakorvos
