Baróton nemcsak működnek az önkormányzati alárendeltségbe vagy a civilek által létrehozott, fogyatékosokat segítő intézmények, de sok tekintetben példamutatónak is számítanak. Tennivaló így is van még bőven, hiszen a sérültek társadalomba való integrálása, számukra munkahelyek létesítése és sorsuk hosszú távú biztosítása terén még gyermekcipőben járunk – hangzott el a fogyatékkal élő gyermekek világnapja alkalmából tartott rendezvényen.
Délelőtt a Baróti Szabó Dávid Középiskolában érzékenyítő tevékenységek által szólították meg a X. és XI. osztályosokat, s kiderült, a fiatalok igenis, hajlamosak a náluk kevésbé szerencsésebbeket gondjaikkal együtt elfogadni. Benkő Gyopár azt tapasztalta, a 16–17 éves fiatal felnőtteket érdeklik a társadalmi problémák, és hajlandónak is mutatkoznak, hogy erejükhöz mérten segítsenek a mozgás- és hallássérülteknek. „Igyekeztünk felhívni a tanulók figyelmét, nem kell fogyatékkal születni ahhoz, hogy bekerüljenek ebbe a társadalmi szinten még mindig elég elutasított, érvényesülésüket igazán nehezítő kategóriába: elég a mi vagy embertársaink egy-egy apró figyelmetlensége, s már nem fogunk annak a teljes értékű embernek számítani, akinek addig hittük magunkat” – fejtette ki az iskolapszichológus.
Az üzletkötő központban sepsiszentgyörgyi és baróti szakemberek, illetve családtagjaik révén érintettek Személyiségfejlesztés az iskolában címmel tanácskoztak. A felszólalók egybehangzóan állították: nagyobb türelemmel kell a fogyatékosokhoz fordulni, a törődés megtérül, hiszen azáltal a gyermekekből jobb énképű felnőtt válik. A Napsugár speciális óvodáscsoport óvónője, Ráduly Adél a mindennapi tevékenységeik megszervezéséről szólt, majd azokról a kirándulásokról – állatkertben jártak, szabó és szűcs műhelyét keresték fel, állatokkal barátkoztak – és az otthoni különleges alkalmakról – Mikulást fogadtak, farsangra készültek, tésztát sütöttek – számolt be, amelyek meghatározó élményeik maradtak a legkisebbeknek. A középiskola pszichopedagógusa, Krafft Annamarie a sérültek személyiségfejlesztésének rögös útjáról osztotta meg gondolatait. „Hosszú időbe telik, de el kell érni, hogy környezetükben bizalmi légkör alakuljon ki, s akkor megnyerhetőek lesznek, figyelmük és összpontosító erejük is megnő” – mondotta. A fogyatékos fiatalok és felnőttek foglalkoztatását vállaló Laura Ház kapcsán elhangzott: idéntől két csoportban folyik a munka, s védett műhelyt is létrehoztak számukra. Egy kézdivásárhelyi szülő a Baróton látottakat követendő példának mondotta, s azt kívánta, bárcsak ők is ilyen befogadó és nyitott közösségben nevelhetnék gyermekeiket. A barótiak arra biztatták a könnyeivel küszködő asszonyt, néhány hasonló helyzetben levő szülővel fogjanak össze, s hozzanak létre a Laura Ház mintájára egy intézményt. Mint mondották, kizárt, hogy látván kezdeményezésüket, az önkormányzatok és egyházak ne nyújtanának segítő jobbot, s ne kerülne székház s bár egy elkötelezett szakember fizetésének fedezéséhez szükséges anyagiak.
A délutáni órákban az önsegélyző előtt, a forgalom előtt lezárt téren Demeter Rozália óvónő, Szakács László alpolgármester, a megyei gyermekjogvédelem igazgatója, Vass Mária és a sepsiszentgyörgyi speciális gimnázium igazgatója, Forró Huba által tartott köszöntőbeszédeket követően a szórakozásé lett a főszerep. Énekeltek és táncoltak a fogyatékkal élő gyermekek, ki lehetett próbálni, milyen mozgáskorlátozottan élni, használni lehetett a látássérültek írógépét, a Vitalite lovasklubnak köszönhetően lovakkal lehetett barátkozni, végezetül a Kelekótya együttes koncertezett.