El kellett ugyanis kerülni, hogy azok malmára hajtsa a vizet, akik, mint ismeretes, riasztó méretű erőszakos betelepítéssel változtatták meg a település arculatát a hetvenes és nyolcvanas években. A térségfejlesztési dilemma abban állt, hogy a székelység további háttérbe szorulásának miként lehetne úgy gátat szabni ősei földjén, hogy a modernizáció szükségletei se szenvedjenek csorbát.

Hogy ez mennyire sikerült a városvezetésnek, valóban inkább vitára, mint megvallásra érdemes kérdés. Nem kétséges, hogy a déli metropolis vonzáskörzetébe került várost mára a spontán gazdasági folyamatok akadálymentes érvényesülése is a bekebelezés irányába tolja. A brassói régióval való gazdasági kooperáció és a tőle való leszakadás veszélyeiről és előnyeiről közgazdászok értekeztek nemrég e hasábokon. Az integráció nézetem szerint előrehaladott már, sok háromszéki kis- és közepes vállalkozó mind az iparban, mind a mezőgazdaságban kimondottan a brassói vagy regáti piacra, megrendelésre termel, arra támaszkodva tartja fenn magát. Lásd a pékségek egész sorát, az építőcégeket, a gépkereskedőket stb. Ennek üdvös voltát kár tagadni, a térség lakossága etnikai összetételének eltorzulását nem idézi elő. De a gazdasági önállóság megőrzésére is készülnek tervek, az uniós régiófejlesztés lehetőségei ennek is tápot nyújtanak, miként lapunkban olvashattuk.

A gazdasági és nemzetiségi jogvédelmi törekvések, bár két külön kérdéskört alkotnak, adott pontokon nyilván összefonódnak.

A választott helyhatóságnak nálunk épp emiatt közigazgatási feladatain túl a gazdasági kérdésekben sem kell a kezdeményező szerepkörtől idegenkednie, mi több, a munkahelyteremtésben például kimondottan feltételként kell szabnia azt, hogy a betelepülő cégek főleg helyi munkaerőt alkalmazzanak. (Elegendő negatív példaként a brassói ingázókkal dolgoztató Billa nagyáruházat említeni.)

A kisebbségek lakta régiók etnikai arányait az Európai Unióban legitim módon lehet védeni, erre törvények és uniós gyakorlat jogosít fel. Azt tehát, hogy az egyes nemzetiségi csoportok milyen arányban élnek egy városban, állandóan figyelemmel kell kísérni, és a változásokat azonnal szóvá tenni, a torzulások megakadályozása végett pedig nyíltan be kell avatkozni. Ha egyes intézményekben, miként nálunk a rendfenntartóknál és még tucatnyi más hivatalban a diktatúra idejének áldatlan örökségét nem sikerült felszámolni, akkor a szükséges módosításokra ütemtervet kell kidolgozni, és a közvéleménnyel elfogadtatni. Egyetemet végzett fiataljainknak, családok százainak lehetne és kellene méltányos elosztás útján munkahelyet teremteni itthon. Szórványos partizánakciókkal amúgy sem lehet e célokat elérni, ráadásul az unióban ezeket nyíltan vállalható, teljesen jogos és természetes mozgatórugóknak tekintik.