Ki ne örvendene, amikor háromszéki megújuló gyümölcskertészetünk híreiről vesz tudomást. Szinte lehetetlen felsorolni már azokat a fiatal-középkorú családokat, amelyeknek kiterjedt gyümölcsöseiben örömmel fedezzük fel őshonos almafajtáinkat, és megférnek ott az újak is. Minden almafajtának külön élete van, de akad, amely szorosabban kötődik mihozzánk, történelmünkhöz. A minap egy tál Czetz-almát kaptam ajándékba, ennek okán kalandoztunk Bodosban, Olaszteleken és Gidófalván is.
Amikor a bodosi születésű Budai József (1851–1939) hosszú legényélet után házasságra adta a fejét, a kényszeremigrációban élő Czetz János (1822–1904) 1848–49-béli honvédtábornok fiútestvérének lányát, Czetz Máriát vette feleségül. Ekkor ő már túl volt a bodosi remeteségen, ahol nem akadt olyan kert, melyben ne ő szemzett-oltott volna, túl magyarláposi tanítói és ellenzéki politikusi kényszerévein, sőt, mezőtúri tanári évein is. Jeles miskolci gimnáziumi tanár volt, tanulóinak kedvence, a környék flórájának kutatója, de főként gyümölcsnemesítő, s bár túlzásnak tűnhet, százon felüli azon gyümölcsfajtáknak a száma, melyek révén örök hírnevet szerzett magának. Nos, ezek között volt a keresztezett Czetz-alma is, melyet a gidófalvi honvédtábornokról (egyesek szerint korán elhalt feleségéről) nevezett el.
A világháló áldása, hogy nem is olyan rég a gidófalvi gyökerekkel rendelkező miskolci Jancsó László genealógus barátom megajándékozott Czetz és felesége miskolci Deszka-temetőben álló sírkövéről készült fényképfelvételével. A sírt a miskolci Lévai József Református Gimnázium tanulói gondozzák. Budai nevét viseli a gimnázium biológialaboratóriuma, amely előtt bodosi kopjafa áll, ugyanis a gimnázium kapcsolatot ápol a Budai nevét viselő bodosi iskolával és református egyházközséggel.
Oltóvesszők postán
Kiderítetlen, miként került kapcsolatba Budai József az olaszteleki Nagy-tanya sokoldalú lakójával, Nagy Imrével. A lényeg, hogy Budai tanár úr a két világháború közötti időben postai csomagban küldte Olasztelekre miskolci kertjéből a legváltozatosabb oltóvesszőket. Így került a Czetz-alma is az erdővidéki faluba.
A Nagy-tanya gyümölcsösének nem egy alkalommal voltam látogatója, s közeli barátja, Nagy Imre (1878–1944) a régi rezsim által meghurcolt fiának, Nagy Ferencnek, aki egy alkalommal közös poharazgatásra hívott albérleti szobájába, Kolumbánné Gellért Ida lakására (ma: Olasztelek 80. szám). Barátja, a költő Holló Ernő társaságában folyt a terefere. Mindketten a sepsiszentgyörgyi Székely Nép és Székelyudvarhelyen megjelenő Hargita napi- és hetilap szerkesztői voltak 1940–1944 között. A ház tulajdonosa, Ida néni az író és lapszerkesztő, a hétfalusi csángók néprajzának közlője, Kolumbán Lajos (1875–1958) közeli rokona volt. Találkozásunkkor láttam kertjében az akkor még fiatal és egészséges Czetz-almafát. Örvendeztem: egy csapásra két emlék!? Azóta Kolumbán Lajosnak is emléktáblát állított a szülőfalu a református templom homlokfalára, s megjelölték Márkó Álmos mai lakóházát is, melynek helyén állt Kolumbán Lajos szülőháza. A ház asszonya, Márkóné Kolumbán Margit, mint rokon, a kiterjedt, jeles Kolumbán család jó ismerője.
A Nagy-tanya helye ma pusztaság, mint mondták a faluban, „a kollektív gazdaság idejében elpusztult”, se kúria, se gyümölcsös, se a régi, jó vizű kút!
Fodorék eligazítanak
Az ajándékba kapott tál Czetz-alma örömén látogattunk el mintegy három évtized eltelte után ismét Olasztelekre alanyfa-keresőben.
– Nem kell aggódni – mondta a szomszéd 81-es szám alatti tulajdonos, Fodor László, ’sze megvan, él még a Czetz-almafa a szomszéd kertben. Antika, vezesd hátra a vendégeket, hogy vetessék le!
Gondozatlan állapotban ugyan, de örömünkre ott állt a bozótban az emlék almafa! Szomszédjában tisztes korú pónyik- és kisasszonyalmafa jelzi, hogy Háromszék-szerte tele vannak gyümölcsöseink régi és öreg almafákkal, már termésük is kevesebb, a gyümölcsök mérete is szerényebb, de a gazda tisztelete, a hagyomány és az emlékőrzés nem engedi, hogy láncfűrésszel vessenek véget életüknek. Három évtizede annak is, hogy korabeli hírlapi beszámolónk nyomán megkeresett Kátai Károly (1910–1997) gidófalvi gyümölcskertész, aki Ida néni kertjéből Czetz-oltóvesszőket hozott, és megtelepítette ezt az almafajtát saját kertjében. Tette ezt passzióból, de faluja jeles szülöttének emlékére is.
– Édesapámmal – folytatta a történetet Kátai Károly fia, Kátai István Sepsiszentgyörgyön –, aki Érden lakó nyugalmazott mezőgazdász mérnök, s maga is megszállott pomológus, a gidófalvi Czetz János-emlékház előterébe akartuk a csemetéket elültetni, de az akkori presbitérium nem egyezett bele (!?), s így azok a gyümölcsösünkben kaptak helyet. Négy példány van még belőlük. Megöregedtek, de teremnek, ebből küldtem önnek is. Nyár végi és ősz eleji leves alma, nem a legellenállóbb, de lám, történelmi értékű!
Czetz János az argentin hadsereg kiemelkedő szervezője és Argentína katonai akadémiájának 25 éven keresztül igazgató-parancsnoka volt. Katonai tevékenysége mellett jelentős földrajztudományi munkássága. Emlékét felelősségtudattal őrzi szülőfaluja is.
Úgy érezzük, az olaszteleki tanyai Nagy Imréről is szólnunk kell. Nagyapja Sátoraljaújhelyről került „puskamívesként az erdőfülei vasverető kitsi hámorhoz”, s a péterváradi börtönben végezte életét. Az unoka kiváló ismerője volt a vidék földtani felépítésének, tanyai kúriája kiindulópontja volt a két világháború között a korabeli erdélyi magyar tudósok Hargita-expedícióinak. Megszállott pomológus is volt, kertjéből nem hiányzott egyetlen Budai-almafajta sem! Olaszteleki gyümölcsösének pusztulása pótolhatatlan. (Vajon hol lehet, él-e valahol a faluban a Szádeczky-alma, amelyet a Sepsiszentgyörgy környékét is kutató kiváló geológusról nevezett el Budai József?)
Nagy Imre 1901–1944 között jelentős madártani megfigyeléseket végzett Erdővidéken. Összesen 72 madárfajt figyelt és tanulmányozott, így nemcsak a földtan és a pomológia, hanem az ornitológia erdővidéki úttörőjeként is számon tartjuk. Madártani munkásságának eredményeit az erdélyi származású tudós, néhai Kováts Lajos dolgozta fel, földtani hagyatékát e sorok írója a Székelykeresztúri Múzeum emlékkönyvében (1974).
Czetz tábornok porai a Buenos Aires-i katonai akadémia sírkápolnájában, Nagy Imre és Nagy Ferenc porai pedig az olaszteleki temetőben nyugszanak. Czetznek emlékszobrot állítottak Argentínában, a tanyai Nagy családra csak az írott emlékek és sírkövük emlékeztet az olaszteleki temetőben.
A Czetz-alma nemcsak a Kátai család gidófalvi kertjében menekült meg évtizedekkel ezelőtt, hanem azóta két helyen is újraszületett. Egyed Csaba nyugalmazott erdészmérnök közreműködésével, sok-sok másfajta háromszéki és erdővidéki oltóvesszővel együtt a Czetz-alma bekerült Kovács Gyula porszombati (Zala megye) erdész, a Tündérkert-mozgalom kezdeményezőjének őshonos gyümölcsfajta-gyűjteményébe is. S miként Egyed Csaba tájékoztatott, „bodosi gyümölcsösömben is van egy szépen fejlődő Czetz-csemete, amely ebben az évben már egy almát termett”. Nincs tudomásunk arról, hogy lenne Czetz-almafa Budai József szülőfalujában. S ha ez így van, akkor ez a jeles Budai nemesítésű gyümölcsfánk csupán néhány éve került vissza Bodosba, mintegy 75 évvel Budai József halála után!
