A vasárnapi előválasztások után nem csupán Marosvásárhelyen, hanem Erdély-szerte latolgatják annak esélyét, sikerülhet-e a jövő évi önkormányzati választásokon visszaszerezni Vásárhelyt, azaz lehet-e újra magyar utóda Bernády György egykori városépítő polgármesternek. A Maros parti megyeszékhelyt ugyanis 2000 óta Dorin Florea vezeti, aki akkor 168 szavazattal győzte le néhai Fodor Imrét, s akitől a magyar jelöltek azóta sem tudták visszaszerezni a városvezetői széket.
A magyar előválasztásokat Soós Zoltán, az RMDSZ jelöltje nyerte, így a 2016-os önkormányzati választásokon ő lehet a vásárhelyi magyarok polgármesterjelöltje. Soós a szavazatok 62,04 százalékát szerezte meg, Portik Vilmos, az EMNP jelöltje 28,9 százalékos támogatottságot ért el, míg a harmadik jelölt, a független Barabás Miklós 8,83 százalékot gyűjtött. Máris rögzíteni kell azonban Illyés Gergely, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzőjének vélekedését is, aki szerint az előválasztásnál magasabb arányú részvételre lesz szükség jövőre a magyarság részéről, most ugyanis valamivel több, mint négyezren voksoltak, ám ez a részvétel rendkívül alacsony, az előző önkormányzati választáson az összesen mintegy 30–31 ezer magyar szavazat sem volt elegendő ahhoz, hogy megszorítsák Dorin Floreát.
A siker előfeltétele, hogy a felek tartják-e vagy sem magukat korábbi egyezségükhöz. Az RMDSZ, az EMNP és az MPP márciusban kötött megállapodása szerint valamennyi párt az előválasztást megnyerő jelölt mögé sorakozik fel az önkormányzati választáson, álláspontjuk szerint ugyanis csak a magyarság közös jelöltje válthatja le tisztségéből a jelenlegi polgármestert. S bár Soós Zoltán az eredményhirdetés után leszögezte, vasárnapig az RMDSZ jelöltje volt, hétfőtől minden változást akaró marosvásárhelyi magyar emberé, ez legfeljebb az első lépés egy hosszas, közös menetelésben. A demográfiai adatok szerint az erdélyi városok között ugyan Marosvásárhelyen él a legnagyobb, mintegy 58 ezer fős magyar közösség, ám ez a 2011-es népszámlálás szerint az összlakosság csupán 43 százalékát jelenti. Vagyis Vásárhelyen még mindig sokan vagyunk, de már nem elegen, teljes magyar összefogás esetén is meg kell majd szólítani a változást akaró román lakosságot is.
Ám most az a nagy kérdés, Marosvásárhelyen sikerül-e továbbvinni az összefogást. Mert ha az valamiféle szétcincálás miatt elbukna, nemcsak Vásárhely polgármesteri széke marad örök illúzió, a magyar pártok közös erejébe vetett hit is szertefoszlik. A vesztett csatáktól sújtott Vásárhely politikai értelemben most mérföldkőhöz érkezett: ha ugyanis ott nem lesz erős magyar összefogás, nehezen képzelhető el, hogy az a továbbiakban megvalósítható más erdélyi színtéren. Utolsó lehetőség, élni kellene vele.