Az őszi hideg megálljt intett a lovassportnak, de a kulisszák mögött folytatják a munkát a fogathajtás szerelmesei és megszállottjai. A kökösi Farm utca 500. szám alatt található Bartha-lovastanyán is lassan csendesebb lesz az élet, és a meleg házban ülve nosztalgiáznak az idei év nagyszerű eredményeiről, amelyeket a világ- és országos bajnokságon értek el Bartha Eduárd fogathajtó révén. Bartha Róbert fogattulajdonossal emlékeztünk vissza a nem mindennapi versenyekre, emellett a téli szünetről és a jövő évi célokról is faggattam.
– Mozgalmas évet tudhatnak maguk mögött. A fábiánsebestyéni kettesfogathajtó-világbajnokságon megnyerték az akadályhajtást, és az országos bajnokságon összetettben második helyet szereztek. Elégedettek?
– Elégedettek vagyunk ezekkel az eredményekkel. Az év elején az volt a fő célunk, hogy jó eredményeket érjünk el a kvalifikációs versenyeken, és ott lehessünk a világbajnokságon. A mezőhegyesi háromcsillagos versenyen két fogattal is sikerült kiharcolni a világbajnoki részvételt, így nem kellett Ausztriába utaznunk újabb versenyre. Bartha Eduárd Pál Attilával és Rákóczi Gergővel karöltve alkotta a romániai válogatottat, és tudtuk, hogy nehéz lesz, mert Eduárdnak nem volt neve a nemzetközi lovassportban. A maratonhajtás nem sikerült úgy, ahogy kellett volna, de az utolsó napon az akadályhajtásban meglepetést okoztunk, és Eduárd megnyerte ezt a versenyszámot, maga mögé utasítva a világbajnokokat. Nagyon örültünk, és még mindig mosolyogva gondolunk vissza rá, de aztán koncentrálnunk kellett az országos bajnokság döntőjére. A rossz nyelvek azt hangoztatták, hogy a világbajnokságon csak véletlenül nyertük meg az akadályhajtást, de erre Eduárd rácáfolt, mert a marosvásárhelyi döntőn egyedüliként hibapont nélkül nyerte meg az akadályhajtást, és összetettben megtartotta a második helyét.
– Ha eddig nem volt egyértelmű, akkor most bizonyossá vált, hogy Eduárd erőssége az akadályhajtás. Mi a helyzet a díj- és maratonhajtással?
– Tavaly még nagyon sokat hibázott az akadályversenyeken, de azóta sokat gyakorolt, és nehezebbnél nehezebb pályát építettünk, illetve számtalan stratégiát kidolgoztunk, aminek meg is lett az eredménye. Igazából maratonhajtásban is jó Eduárd, mert az országos bajnokság első fordulójában megnyertük ezt a versenyszámot, és Bethlenben másodikok lettünk.
– Az országos bajnokságon nem sikerült legyőzni Rákóczi Gergőt. Ez minek tudható be?
– Gergő nagyon tapasztalt hajtó, és azon szerencsések közé tartozik, akiknek olyan edzőjük volt, mint Dallos Gyula (szerk.: a magyar lovassport nemzetközileg elismert nagykövete, azon belül is a díjlovaglás koronázatlan királya) és Bárdos György (szerk.: ötszörös világbajnok és hétszeres Európa-bajnok négyesfogat-hajtásban). Rákóczi már négyszeres országos bajnok, és tudta, hogy idén nincs, mit veszítenie. Eduárd pedig arra koncentrált, hogy megtartsa a második helyét, nem nagyon akart rizikózni. Ők amúgy barátok és támogatják egymást, de ennek ellenére van köztük egy egészséges rivalizálás, ami természetes, hiszen sportról van szó.
– A versenyeket figyelembe véve, évente mekkora költségvetéssel dolgoznak?
– Idén hét versenyen voltunk, ami azt jelenti, hogy 35 napot hiányoztunk otthonról. Azt el kell mondanom, hogy mi nem viszünk magunkkal sofőrt és állatgondozót, próbálunk mindent családon belül elintézni. Tavasszal vásároltunk egy hálókocsit is, így tovább csökkennek a költségeink a versenyeken. Azt is figyelembe kell venni, hogy mekkora távolságokat kell megtennünk a versenyhelyszínekig, plusz ott vannak a benevezési díjak is. Mindent figyelembe véve: idén körülbelül 10 ezer eurót költöttünk.
– Visszatekintve erre az évre, elégedettek voltak a lovakkal?
– Tavasszal úgy indultunk, hogy több fogatot is felkészítünk a versenyekre. Az az igazság, hogy az év elején még sem Sejknek, sem Inasnak nem volt meg a társa. Vásároltunk egy Black nevezetű hátast Sejk mellé a télen, és Inas társa, Szikra is elég későn, valamikor júniusban került hozzánk. Szinte az utolsó percekben raktuk össze ezt a két fogatot, de jól sült el a dolog, és elégedettek vagyunk. Jövőben is szeretnénk még ezekkel a fogatokkal versenyezni, így továbbra is dolgozunk velük. Persze, szeretnénk csikókat is bevezetni a versenyzés világába, és lesznek olyan versenyek, ahol ők élveznek majd elsőbbséget.
– A sikerek után most jöhet a hosszú téli szünet. Mivel foglalatoskodnak?
– Amíg még az idő engedi, tanítjuk a csikókat, edzünk velük. Aztán decemberben és januárban minden ló pihen, csak néha fogjuk be őket egyet lovagolni vagy szánkózni. A sok edzés és verseny után nekik is kijár a pihenés, muszáj regenerálódniuk.
– Mi a céljuk a jövő évben?
– Szeretnénk részt venni a jövő évi kettesfogat-hajtó Európa-bajnokságon. Ezúttal nem kell kvalifikációs pontokat szereznünk, mert idén ott voltunk a világbajnokságon. Ha minden igaz, továbbra is a Pál–Rákóczi–Bartha trió alkotja majd a romániai válogatottat. Reméljük, egy ütőképes csapattal helyt tudunk majd állni, és jó eredményeket érünk el.
