Persány felől zömében barcasági magyar evangélikusok lakta távolabbi szomszédunk Barcaújfalu. Számos újfalusi települt az elmúlt évtizedekben megyénkbe, Sepsiszentgyörgyre, növelve a háromszéki magyar evangélikusok lélekszámát.
Harangkutató utunkon évtizedekkel ezelőtt a falu és egyházának rövid történetét összeállító Jakab Mihály lelkész-esperes fogadott. „Harangjaink fiatalok – mondta –, a régiek a teljesen elpusztult közeli Komlós település XV. századi kápolnájában szóltak. Azokhoz nehéz lesz hozzáférni, mert a hadakozó időkben a telep egyik kútjában rejtették el, így tartja a szájhagyomány, de már a kút helye sem ismert.”
Az esperes kézirata szerint 1414-ben Újfalu már magyar nevén szerepelt az okiratokban, Brassó földesurainak jobbágynépe alapította. Reformáció előtti, 1427-ben épült kápolnájának szentélye beépült a mai templomba, gótikus jegyeket őriz, szentségtartó fülkéjének és sekrestyeajtajának helye ma is látható. Adatok szerint boltíves mennyezetét freskók díszítik, amit később lemeszeltek. A XVIII. századi templomépület művészettörténeti feltárására eddig még nem került sor.
Miként az esperes leírta, az egyházközség levelezése 1781-ig német nyelven folyt, a helybeli magyar hívek pedig úgy mutatták ki óhajukat az anyanyelvhasználatra, hogy magyarul kezdték énekelni a zsoltárokat, ekkor helyezték Újfaluba Gödri János magyar lelkészt. A régi kápolnából megmaradt az egykori szép hármasoltár-hátkép, amelyen a keresztre feszített Jézus, Mária és János, a Megváltó legjobb tanítvány látható. Fából faragott keresztelőkádja nem maradt meg, papi széke 1790-ből való, ekkor készült a festett karzat is. A papi lakás 1852-es renoválása alkalmával előkerült a régi paplak mestergerendája s rajta ez a felirat: Anno 1451 d. 27 Mai. A templom a reformációt megelőző és azt követő német lutheránus időszak emlékeit őrzi, s hogy ma magyar evangélikus templom, azt az itt élő magyar jobbágynépnek köszönhetjük.
A barcaújfalusi, krizbai és apácai magyar evangélikus lakosság származására vonatkozóan idézzük Jakab Mihály sorait: „Sokat emlegetik Hétfaluval, Krizbával, Apácával egy sorban, ez (Háromfalu – a szerző megj.) azonban inkább egy történelem (és a felekezet) szabta közös sorsuk miatt van. Szokásai, nyelvezete egészen eltér. Nyelvjárásuk inkább az erdővidéki székely nyelvjárással egyezik. A falu lakossága több alkalommal is szinte teljesen kipusztult, bevándorlások keltették újra életre, Erdővidékről, de még az Alföldről is érkeztek bevándorlók, erre utalnak egyes családnevek. A szász lakosok emlékét már csak néhány német családnév őrzi, az idők folyamán vagy teljesen beolvadtak, vagy pedig elmentek.” Jakab meglátásait igazolja néhai Bán Imre akadémikus apácai kutatásaira alapozó véleménye is: „Az egyházközség drága kincse az 1661-ben nyomtatott Váradi Biblia egy példánya, első lapján az első magyar lelkész, Gödri János latin nyelvű bejegyzésével és egy 1790-ből való ónkehely, Gödri felesége, Gaudi Éva ajándéka.” (Apáczai Csere János, 1958, Budapest, Akadémiai Kiadó)
Szomszédolásunk alkalmával az 540 lelket számláló egyházközség lelkésze, Fehér Csilla és ifj. Pál Gyula felügyelő, vállalkozó, helyi érdekszervezeti elnök és községi tanácstag fogadott, őket kérdeztük a falu jelenéről.
Barcaújfalu Höltövény (Hălchiu) községhez tartozó település, ahol a magyarság társadalmi életének fenntartása e két intézmény feladata. A magyar tanulók vallásoktatását heti hét órában a lelkész végzi, sajnos, már itt is összevont osztályokban. Az egyházközség vagyonát visszaszolgáltatták, nemzeti és vallási ünnepek alkalmával fontos szerepet kap zenei anyanyelvünk ápolója, a sikeresen-hasznosan működő egyházi kórus, melynek karmestere Dani Csilla.
