A felügyelőség ezzel letudni véli a maga kötelességét, és valljuk be, ezzel még mindig többet tett, mint az a párt, mely miniszterelnök-helyettest is adott már Romániának, s kormányon immár talán hetedik éve, de erre valahogyan nem volt érkezése. Pedig ha már sem egyetem, sem kisebbségi törvény, sem sok egyéb nincs, és húsz év sem volt elegendő ahhoz, hogy a román demokráciát egy kicsit a magunk képére és hasonlatosságára is alakítsuk, legalább ama égető gondunkban léphettünk volna előre, melyet a Székelyföldön a rendet fenntartani hivatottaknak feladatukra teljesen alkalmatlan volta jelent.

A bűnüldöző és nyomozó, aki nem beszéli a helyi nyelvek legfontosabbikát, a közlekedési rendőr, aki idegenként ődöng a forgalomban, a népi lélek iránt süket községi rendőr, aki többszörösen is tolmácsra szorul, a szóértésre képtelen detektív, a ,,polgárközeli" rendőr, akivel pontosan értekezni nem lehet — olyan kilencven vagy pár éve fennálló képtelenségei a székely valóságnak, melyek a kimondottan népellenes korokban és rendszerekben a fonák állapotokba nyilván beleillettek, de mára sokszorosan anakronisztikusakká váltak, és mint ilyenek, égbe kiáltanak.

De úgy látszik, mégsem, hiszen tovább virágzik és terjed a régi úzus, s a hatóság eme oly fontos része még mindig nem tudja megszólítani a lakosságot. Nem talál ugyanis a szó, nincs szóértés sem a két fél között, s a kérdés rendezésére megfogalmazott minden javaslat elszáll, mint a pipafüst. Nem alakult külön magyarok számára fenntartott osztály a rendőriskolában, nem szavatolják a magyar végzettek magyar vidékre kerülését, továbbra is a románnyelv-tudás a fő szűrő a vizsgán, melyen át kell menni, az elrománosított tisztállomány megreformálására, méltányosabb arányok kialakítására jóformán semmi sem történt, aki magyar bekerült tolmácsként, kisegítőként, helyettesként és alá-alárendeltként, továbbra is a kisebbségi státus nyűgében vergődik, holott neki kellene a hangot megadnia... Ékes példája ennek, és városszerte ismerik azt a fiatalembert, aki a nagy szerencsét, hogy beléphetett a kötelékbe, azzal véli meghálálni, hogy meg sem mer szólalni magyarul a hivatalban...

Most toborzás folyik, jelentkezni lehet — állítja a fizetett hirdetés. Ha már a felvételi rendszeren nem tudtak változtatni, legalább arra volt-e gondja a székely helyhatóságoknak, a Székelyföldet állítólag uraló pártnak, hogy romántudásban versenyképes székely legényeket válogasson ki és készítsen fel a rendőrségi felvételire — ha már ez a kizáró feltétel, és másképpen oda bejutni sem lehet?

Különben fogadni mernék, hogy tőlünk is főleg az országos többségből kikerültek jelentkeznek majd, mert ez már így vált tájainkon ,,természetessé", s utánpótlást tőlünk is a mások kapnak.