A pedagógus tréfás módszerekkel vette rá a fiatalokat, hogy megnyíljanak társaik előtt, majd egyéniségüket háttérbe szorítva csapatként, közösségként dolgozzanak együtt. Önelemzést végezve kellett magukról információkat megosztaniuk, társaik mondanivalójára odafigyelniük, később egymás feladatait egészítették ki, párban léptek fel, jellemezték egymást, énekeltek és verset írtak. Deregus Ildikó elmondása szerint a feladatok lényegében csak álcázták a valódi célt, hiszen elvégzésük közben figyelmet, személyiséget, memóriát, gondolkodást és beszédet fejlesztettek, illetve önismeretük nőtt. „Több, mint sikeresnek mondhatom a foglalkozást: előttem, ki idegen voltam, megnyíltak, fegyelmeznem egyszer sem kellett, társaikhoz is őszintén fordultak, jól kommunikáltak, s végezték el a feladatokat – egyszer sem mondták, nem tetszik, ők azt nem végzik el –, gondolkodtak, terveztek és vissza­jeleztek. Meggyőződésem, az észrevétlenül tanul­takból néhány pillanat megragadt, s felnőtté válásukat is segíti.”
Kernászt Huba a bölönpataki közösség együttműködő szándékát emelte ki: mind a romák vezetői, mind a fiatalok szívesen mondtak igent a felkérésre, s vettek részt a közösségi házban tartott programokban és az önkéntes munkában is. Nemrég patakmedret és -partot tisztítottak – igaz, ennek mára kevés látszata maradt –, de az elesettek felkarolásában kitartóak. „Jól döntöttünk, amikor célcsoportunknak Bö­lönpata­kot választottuk, hiszen itt olyan emberekkel találkoztunk, akik tényleg haladni akarnak, s igénylik a velük való foglalkozást; tréningjeire önkéntesen, senki által nem kényszerítve jönnek nagyon szép számban. Egyre igényesebbek – példázza ezt az is, hogy a putrik száma csökken, a házak száma nő – és együttműködőek is, aminek köszönhetően a felnőtteket is meg tudjuk szólítani. Úgy érzem, idővel példaértékű munkát hagyhatunk magunk után” – nyilatkozta a programfelelős.