Márton Árpád képviselő március 15. és október 23. között vont párhuzamot – mindkét alkalommal idegen, osztrák, illetve szovjet megszállás ellen lázadtak, mindkét esetben az oroszok, szovjetek ereje kellett szabadságharcunk leveréséhez, 1848–49-ben is, 1956-ban is idegen nyelvet próbáltak hivatalosítani országunkban, és ugyanúgy egymás ellen próbálták ugrasztani az együtt élő nemzetiségeket –, majd úgy fogalmazott: közös vonásuknak tekinthető még, hogy bár leverték őket, de az addig ismert társadalmat átalakították. Az RMDSZ-es politikus szerint az államhatalom az erdélyi szervezkedést ürügyként használta fel ahhoz, hogy jogainkat megnyirbálja és háttérbe szorítson: értelmiségünket börtönbe záratta, megszüntette a Magyar Autonóm Tartományt, nekifogtak az anyanyelvi oktatás felszámolásának, majd helyneveinket sem írhattuk le anyanyelvünkön. „Nem állhatunk le, még sok visszaszereznivalónk van” – zárta beszédét Márton Árpád.
Barót polgármestere, Lázár-Kiss Barna András az ötvenhatos hősök áldozatvállalását és bátorságát emelte ki – ők voltak az elsők, akik a szovjet hatalom ellen a harcot is vállalták –, majd az egységben rejlő erőről szólt. Demeter László, Erdővidék Múzeumának vezetője az égő fáklyává lett Moyses Márton alakját idézte. Mint mondotta, meggyőződése: sorainkban ma is találhatók olyanok, akik a nagyajtai fiatalemberhez hasonlóan következetesen kiállnak hitük mellett. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nevében felszólaló Kolumbán Attila a „kis nép” önfeláldozó harcát példaértékűnek nevezte: a nagy szovjet hadsereggel felvette a harcot és küzdött szabadságáért.
Az eseményen szavalt Tatár Ágnes Tekla és Kolumbán Norbert, énekelt és gitáron játszott Szabó Tamara.