Az októberi hideg ellenére is kilátogat pár száz lelkes szurkoló a Székely Légióval egyetemben a Sepsi OSK mérkőzéseire. A piros-fehér mezesek csapatát nagyon jó egyéni labdarúgók alkotják, akiknek célja, hogy jövőre a második ligában rúghassák a bőrt, és tovább öregbítsék a város hírnevét. Az OSK egyik meghatározó játékosa a húszéves Jakab Róbert Imre is. A fiatal sepsiszentgyörgyi tehetség nyáron a Brassói FC csapatától érkezett kölcsönbe, és a hétvégén a Románvásári Petrotub ellen megszerezte idei második gólját is.
Középpályás lévén mind védelemben, mind támadásban segíteni tudja csapattársait, és igyekszik passzaival előnyös helyzetbe hozni a támadókat. Minden pályán töltött percért megküzd, számára az a legfontosabb, hogy mindig a legjobbat hozza ki magából, illetve a csapata győztesen hagyja el a zöld gyepet. A hétvégi mérkőzés után készségesen válaszolt néhány kérdésemre, és kicsit beavatott a helyi labdarúgók világába. Reméljük, a jövőben is a Sepsi OSK mezében ontja majd a gólokat, mert akinek Marco Reus a kedvenc játékosa, az rossz ember nem lehet.
– Az egyik legerősebb ellenfélnek, azaz a Románvásári Petrotubnak rúgtad az idei második gólodat. Milyen érzés volt? Ha belegondolunk, a te találatodnak köszönhetően győztetek.
– Nagyon jó érzés volt. Emellett pedig örültem annak is, hogy a legjobb barátomnak, Dénes Norbertnek ajánlhattam ezt a gólomat, mert a napokban volt a születésnapja.
– Az eddigi mérkőzéseket figyelembe véve elmondhatjuk, hogy megbízik benned az edző, és számít rád, hiszen többször is kezdő voltál.
– Ha jól megy a játék, megbízik bennem, de ha esetleg összejön egy gyengébb meccs, akkor már ő is elgondolkodik, hogy mi legyen a következő mérkőzésen. Az itthoni találkozókon általában kezdő vagyok, de az ifjúsági játékosokat érintő szabály következtében az edzőnek több cserét kell végrehajtania, mert én már nem vagyok ifjúsági. Idegenben már kisebb az esély, hogy kezdő legyek. Amúgy elég sokat játszom, és nagyon szeretem, egyre jobban belerázódom a játékba, napról napra többet tanulok.
– Mikor kezdtél futballozni, és hol?
– Hatéves koromban kezdtem el focizni Sebesi edző irányításával az OSK-nál. Előtte egy évet hokiztam, és szerettem volna kipróbálni a labdarúgást is, így apukám elvitt egy edzésre. A folytatásban még játszottam Siklódi edzőnél is, majd 13 évesen átkerültem a Brassói FC-hez. Most pedig a brassói csapattól vagyok kölcsönben a Sepsi OSK-nál.
– Milyen a hangulat a csapatban?
– A hangulat változó, igazából a mérkőzésektől függ. Én a csapaton belül nagyon jól kijövök Florin Stîngăvel, Nagy Barnával és Dénes Norberttel. Persze, a hangulatot az edzők is könnyen befolyásolják, sokat számít, hogy nekik milyen kedvük van.
– Mi a célod ebben az idényben egyénileg és az OSK-val?
– Mindenképp szeretnénk feljutni a második ligába, amire meg is van minden esélyünk, ami pedig az egyéni teljesítményemet illeti, azt szeretném, hogy minél többet fejlődjek. Az OSK-nál jelenleg nagyon jó játékosok vannak, de úgy gondolom, kellene valaki, aki jobban összetartja a csapatot. Fontos, hogy maradjunk nyugodtak a pályán, és ne hibáztassuk egymást, ne veszekedjünk.
– A jövőre nézve hol szeretnél játszani?
– Mindenképp a második vagy akár az első ligában szeretnék futballozni. Még az is lehetséges, hogy visszamegyek Brassóhoz, mivel nagy rá az esély, hogy ők is újra első ligában szerepeljenek. Az elsődleges számomra úgy is az marad, hogy segítsem a szentgyörgyi csapatot a második ligába jutni, és majd utána eldől, hol folytatom tovább.
– Ha majd lesz választási lehetőséged, melyik opciót választod? Maradsz az OSK-nál, vagy visszamész a Brassói FC-hez?
– Erre nehéz válaszolni, hiszen több tényező is befolyásolhatja a választásomat. Sokat számít, hogy melyik csapatban kapok majd több játéklehetőséget, hiszen jelenleg számomra ez az elsődleges, még fiatal vagyok, és igyekszem minél többet tanulni, illetve minimális szinten az anyagiak is számítanak, hiszen ilyen a mai világ.
– Legrosszabb és legjobb emléked az OSK-nál?
– Minden egyes győzelem szép emlék, hiszen egyre közelebb kerülünk a második ligához. Rossz emlékem nagyon nincs, talán csak az, amikor kikaptunk Miroslaván 1–0-ra.
– Ha nem a labdarúgás mellett döntesz, maradtál volna a jégkorongnál?
– Nagyon szerettem volna focizni, ez volt a vágyam. Ez volt az elsődleges opció, és az egyetlen.
– A futballnál maradva, melyik a kedvenc csapatod, és ki a kedvenc játékosod?
– A kedvenc csapatom a Borussia Dortmund, a kedvenc játékosom pedig Marco Reus.
Miska Brigitta
