Az ablaknyílás egyidős a házépítéssel. A sövényből font, zsúppal kötött, illetve a deszkás ablak a mérges időt kívül rekesztette ugyan, az épület belsejét azonban sötétség borította.
Télen a lakóhelyiséget csak a tűzhely fénye világította be. Az ablak üvegezését a római korban találták fel. Pompejiben két centiméter vastag, bronzba foglalt ablaküveg maradt fenn. A nagy üvegtáblák készítése azonban nagyon körülményes volt. Időszámításunk szerint 100 körül a galliai Julius Alexander üveggyáras technikusa, egy bizonyos Caius jött rá, hogy kisebb, hengerelt üvegtáblácskákat farácsozat segítségével lehet ablakba foglalni.
A lantornás ablakra vékony marhabőr-hártyát tettek, miután jól átitatták olajjal, hogy tartósabb legyen. Ez persze nagyon sokba került, ezért amikor a 14. század közepén elterjedt a papír használata, azt feszítettek az ablakkeretre, hiszen az sokkal olcsóbb volt. A hagyományos japán házak ablaka ma is papírból van, az időjárás viszontagságaitól az előreugró eresz védi meg. Persze, ezt a papírt is beolajozták, mint a lantornát. Magyarországra az első üvegesek Nagy Lajos király korában települhettek át Itáliából.
