OrbaiszékAmi a miénk, nem engedjük elveszni

2015. október 26., hétfő, Közélet

Az orbaiszéki lármafagyújtás központi rendezvénye a Kovászna melletti Csomakőrösön, a temető feletti domb púpján zajlott. A szervezők jól választották ki a helyszínt, Felső-Háromszéktől Alsó-Háromszékig, az Olt völgyéig nyílott csodálatos kilátás.

  • Székelyföld határai parázslottak a kovásznai lármafa alatt. A szerző felvétele
    Székelyföld határai parázslottak a kovásznai lármafa alatt. A szerző felvétele

Az idő kedvezett – de mintha az esemény lényegére figyelmeztettek volna az égiek is, kelet felől, a Kárpátokon túlról fenyegető felhők tornyosultak, míg nyugatra ugyan homályos, de vékony sávban fénylő volt az ég.
A lármafagyújtáson száznál többen vettek részt. Fiatalok és idősek, a politikai, egyéni vagy csoportos elvi meggyőződés mellőzésével jelentek meg. A lármafagyújtás is egyedi volt: az óriásmáglya mellett fűrészporral rajzolták ki Székelyföld határvonalát, és ezt is lángra lobbantották. Az összegyűlteket Ferencz Botond, az orbaiszéki székely tanács elnöke köszöntötte. A szabadtéri istentiszteleten Bartos Károly kovásznai születésű kézdisárfalvi plébános leszögezte: Székelyföldet az Isten teremtette, az ő akaratából került a székely e szép medencébe – nem lehet létjogosultságát megkérdőjelezni. Ha nem húzzuk meg határainkat, nem tudjuk, mi a miénk. Ami pedig a miénk, azt nem engedjük elveszni. Ragaszkodunk szülőföldünkhöz, de szeretjük azokat, akik mellettünk élnek. A református lelkész szerint sokan akarják vesztünket, de sajnos, saját nemzettársától kell legjobban félnie a magyarnak. Testvérségben, egymás között békében kell élnünk – figyelmeztetett.
A jelenlévők közösen mondták el a miatyánkot, majd a kovásznai ifjúsági fúvószenekar közreműködésével elénekelték a magyar és a székely himnuszt. Ferencz Botond felolvasta a Székely Nemzeti Tanács kiáltványát, majd meggyújtották a lármafát. Mellette a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat tagjai lobbantották lángra a Székelyföld határait jelképező körvonalat, közepén a SIC felirattal.
Az orbaiszéki határfalvakban is kigyúltak a lármafák, de tüzeket lehetett látni az Uzon fölötti erdőkben is. Orbaiszéken legtöbben a Székelytamásfalva melletti Halmon gyűltek össze. Demes Botond megbízott zabolai polgármester jelentése szerint több mint kétszázan állták körül az őrtüzet. Habár délután még kétséges volt, hogy Nagyborosnyón és Feldobolyban felcsapnak-e a lángok, estére Szőcs Levente polgármester megnyugtatott: a székelyek ott is eleget tettek kötelezettségüknek. A kisborosnyóiak tüze is messzire világított.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint ki lenne a legjobb államelnök Romániában?











eredmények
szavazatok száma 478
szavazógép
2015-10-26: Közélet - Iochom István:

Az autonómia lángjai Kézdiszéken

Felső-Háromszéken a Székelyföld történelmi határa menti községeken kívül szombat este más helyeken is kigyúltak az őrtüzek. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Gelencén, Ozsdolán, Lemhényben, Bereckben és Esztelneken szervezett tűzgyújtást. A rendezvény mindenhol szentmisével kezdődött, majd a kijelölt gyűjtőpontokról a csoportok elindultak a kivilágítási pontok irányába.
2015-10-26: Máról holnapra - Farkas Réka:

Hamu alatt izzó parázs

Őrtüzek világították körbe Székelyföldet szombat este. Százhetven ponton jelezték a fények egy történelmi régió történelmi határait. Pár százan, helyenként ezren gyűltek össze kinyilvánítani: ez a térség egy és oszthatatlan, ez a szülőföldünk, a hazánk, ahol magyarként, székelyként akarunk megmaradni, élni, továbbadni gyermekeinknek a termőföldet, az erdőt, anyanyelvünket, kultúránkat, a hitet, hogy van jövőnk e tájon.