A rövid megemlékezés a helybeli kisiskolások – Gere Judit tanítónő tanítványainak – verses-zenés műsorával kezdődött, akik az általuk készített koszorúkat és a magukkal hozott virágokat helyezték el az emlékjel talapzatához, majd Fábián Sándor, Csernáton község alpolgármestere az 1956-os forradalom és szabadságharc jelentőségét méltatta. Vén Krisztina óvodapedagógus azt javasolta, „legyen ez a nap az ünnep, az emlékezés órája, amikor magunkra vehetjük a múlt nehéz köpenyét, hogy visszatekintsünk a nehézségek, a megaláztatások, a megtorlások sötét napjaira, éveire, és néma tisztelgéssel hálát adjunk elődeinknek, amiért nem adták fel a küzdelmet semmilyen körülmények között”.
Az emlékjel tábláján olvasható két mártír neve, róluk szólva elmondta: Elekes Balázs a falu gondnoka volt, aki valósággal belesodródott az események forgatagába az erdőszentgyörgyi Veress Sándor vezette Titkos Forradalmi Szervezet tagjaként. Röpcédulák terjesztése vádjával négy- évnyi szabadságvesztésre ítélték, teljes vagyonelkobzással sújtották. Bartha Mózes akkori lelkipásztor mint bizalmas került kapcsolatba a szervezettel, az ő meghurcoltatására csupán azért nem került sor, mert inkább önként vetett véget életének, semhogy az ellenség karmaiba kerüljön. Az óvónő a kis faluközösség nevében mondott köszönetet Elekes Balázs unokájának, Szigyártó-Szőcs Emesének, aki fáradtságot nem kímélve lerakta számukra az emlékezés alapkövét. Szigyártó-Szőcs Emese köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak álma megvalósításához, majd reményét fejezte ki, hogy egy év múlva, a magyar forradalom hatvanadik évfordulóján is találkoznak az emlékjelnél egy főhajtásra. Az ünnepséget Józsa Irén magyartanár és Bod Lívia tanuló szavalata tette még emlékezetesebbé. Az új emlékjelet Tódor Béla helybeli református lelkipásztor áldotta meg, majd himnuszaink eléneklése után a családtagok és a község elöljárói elhelyezték a kopjafa talapzatához a kegyelet koszorúit.