A háromszéki sport egykori nagy alakja pályafutása során csak egyetemi csapatokban játszott, hatszor volt országos bajnok, és 1961-ben a Bukaresti Tudomány együttesével megnyerte a kézilabda Bajnokcsapatok Európa Kupáját.
Kovásznán született 1932. január 3-án, és itt végezte elemi iskoláit, majd a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban folytatta tanulmányait, 1952-ben itt érettségizett. Ez idő alatt a sepsiszentgyörgyi textilgyár csapatában kézilabdázott, majd a bukaresti Testnevelési Főiskolára felvételizett – sikerrel –, és a főiskola, na meg a válogatott, annak 13-as számú mezében bűvölte a labdát, szédítette ördöngös megoldásaival ellenfeleit. 1955-ben megnyerte a Varsóban megrendezett Világifjúsági Találkozót (VIT), majd 1956-ban Frankfurt am Mainban (NSZK) diadalmaskodott a második nagypályás világbajnokságon, és négy évvel később, 1960-ban újabb aranyérmet szerzett harmadik nagypályás vb-n (Amszterdam). Jozefina 1962-ben a román nemzeti együttes csapatkapitányaként győzedelmeskedett a második kispályás világbajnokságon Bukarestben. Tanári pályafutása a fővárosi 1-es számú sportiskolánál kezdődött, majd később a szintén bukaresti Politechnika lektora lett, innen vonult nyugdíjba. 1959-ben kötött házasságot Alexandru Ștefănescu mérnökkel, egy gyerekük született.
Ştefănescuné Ugron Jozefina a román válogatott oszlopos tagja volt fél évszázada, személyében az edzők megtaláltak mindent, amit egy játékostól kívánni lehetett. Mindössze 165 cm magas volt, de alacsony termetét pótolta fan­tasztikus akaraterejével és hatalmas munkabíró képességével. Remek érzékkel szervezte, irányította a játékot, játékostársait, akik felnéztek rá, hiszen minden mozdulatát, cselét, passzát az értelem diktálta, vezérelte. Játéka kiismerhetetlen volt, gyors, szellemesen sziporkázó, kifogástalan erőnlétén alapuló munkabírása pedig csodálatra méltó.
Hiányozni fog, Jozefina! Nyugodjon békében! (t)