A tizenkettedik hivatásos nevelőszülők napján Vass Mária, a Kovászna megyei gyermekvédelmi igazgatóság vezetője mondott köszöntőbeszédet az oltszemi Mikó-kastély udvarán tartott megnyitón. Mint említette, míg 1999-ben huszonöt nevelőszülővel indították ezt a szociális programot, 2008-ban elérték a százhetvennégyet, ám azóta számuk folyamatosan csökken, ma száznegyvenöten nevelnek hivatásos szülőként gyermeket.
A nevelőszülői szakma egyre kevésbé vonzó, többek között azért, mert noha a legszebb, de talán a legnehezebb foglalkozás a gyermeknevelés – vélekedett az igazgató. Jóravaló embereket szeretnénk nevelni, mondotta és köszönetét tolmácsolta azoknak, akik ezt a felelősségteljes és szép munkát végzik. Áldásában Gáspár Erika református lelkész hangsúlyozta, Istentől kapott erő nélkül nem lehet szeretetben felnevelni a ránk bízottakat. A nap folyamán foglalkozásokat szerveztek a nevelőszülők és a gyermekek számára, majd a résztvevőket közös ebéden látták vendégül.
Érdeklődésünkre Vass Mária elmondta, a háromszéki hivatásos nevelőszülők mintegy kétszáznyolcvan gyermeknek viselik gondját. A kórházban elhagyott újszülötteket helyezik el náluk, általában nevelőnként kettőt, s miközben a nevelőszülők száma csökken, egyre nagyobbak a velük szembeni elvárások. A hivatásos nevelőszülők szakmaként, fizetésért és gyermekenkénti juttatásért végzik munkájukat, a szakemberek szerint az lenne ideális, ha tőlük a gyermekek haza vagy örökbefogadókhoz kerülhetnének. Megyénkben egyébként évente 10–12 gyermeket fogadnak örökbe, ám a nevelőszülők körében megtörténik, hogy feladják, különösen kamaszkorban válik egyre nehezebbé a fiatalok nevelése. Ilyenkor gyakran elhangzik, ne parancsolgasson a nevelő, mert se nem édesanya, se nem édesapa.
Egy fiatal kézdiszéki család első alkalommal vett részt a rendezvényen, féléves apróságukat egy hónapja babusgatják. Az édesanya sugárzó arccal mesél vállalásukról: kilenc éve házasok, saját gyermekük még nem született, s bár nem mondtak le róla, elkezdtek nevelni egyet, s egy másodikat is szeretnének. A fiatal nő mindig gyermekekkel foglalkozott, bébiszitterként dolgozott eddig Magyarországon, most pedig ugyanezt teszi, csak magának, saját otthonában. Úgy érzi, számára ez nem munka, amióta náluk a kicsi, életük megváltozott, színesebbek a hétköznapok, olyan, mintha a sajátjuk lenne...