Hétvégén zajlott a hagyományos papolci kórustalálkozó. A negyedik alkalommal megrendezett eseménynek a református templom adott méltó otthont. Hat kórus, a helyi református vegyes kar, az uzoni református dalárda, a keresztvári Fekete Lajos Református Dalárda, a kilyéni Búzavirág Dalkör, a kovásznai Pastorala Kamarakórus és a zágoni Mikes Kelemen Vegyes Kar vett részt a találkozón.
A kórusok fellépését istentisztelet előzte meg. Váncza Lajos papolci lelkész kérte Isten áldását a résztvevőkre, és hangsúlyozta: Isten akaratából két alapvető érzés, az öröm és a fájdalom is ott van a kórusdalokban. Énekeljünk tehát együtt Isten dicsőségére! – buzdította a jelenlévőket.
A zágoni önkormányzat részéről Nicolae Cosnean alpolgármester köszöntötte a jelenlévőket. A templomban éneklés jobbá, megértőbbé tesz – körvonalazta az esemény fontosságát. A szervezést felvállaló papolci kórus részéről Márton Gabriella szólt az egybegyűltekhez. Példaértékű feladat az éneklés, ezt a nyelvet nem mindenki ismeri, de mindenki megérti. A kórusmunka eredménye az igazabb, jobb emberré válás. Az ének pedig akkor szép, ha többen éneklik – hangoztatta.
Elsőként a papolciak mutatták be tudásukat. Előadásuk végén Márton János karnagy bejelentette: a kórus két oszlopos tagjának ez volt az utolsó fellépése, visszavonul Debreczi Irén és Molnár Erzsébet.
A fellépések után a résztvevők közösen énekelték a magyar himnuszt, majd a templomkertben a néhai dalos társak emlékére állított kopjafánál helyezték el a kegyelet koszorúit. A találkozó a kultúrotthonban felszolgált közös ebéddel ért véget.
