Frangepán és Zrínyi a siralomházban. Sóhajok.
Martinovics röpülő papfeje. Üvöltések két tenyérbe.
Könyöklés. Szűkölés. És kazal. És lány. Ostorpárok.
Úr-hegedű-cigány. Rózsa Sándor a lovát zokogtatja.
Ülő férfi. Az arc magábamélyed, mint a puszta.
Agárgróf. Lábánál pihenő kopó. Súlyban fáradt puskatus.
Egy öl fa. Néni. Rőzse. Ölbevett apró erdők. Lőnek.
A bőgő durrog, mint összerugdalt kurvák az útszélen,
Beszédül egy dzsentri. Hozza a fejét pohárral lefejezni.
Cimbalompatájú kocsma. Legyezőszerű kártyamaszkok remegnek.
Egy söpri a pénzt. Egy söpri a kezeket. Egy lesöpri az életét.
Csontváry klimaxos cédrusa. Színes, déli neurózis. Kóma.
Túl nagy szemek ahhoz, hogy messze lássanak.
