Ott álltam a kezemben az égővel, és próbáltam eldönteni, melyik lehet a valódi ára. Téblábolásomra a biztonsági őr is felfigyelt, és elegánsan követett távolról tekintetével. Szóltam neki, hogy ha már nincs  kereskedelmi alkalmazott a közelben, segítsen megtalálni az árleolvasót, hogy biztosan tudjam meg a három ár közül az igazit. Az őr készséggel vezetett az olvasóhoz, leolvastuk a termék árát, és ott 14,99 lej szerepelt, de megnyugtatott: az akciós árat kell kifizetnem, mert az aktuális, lehet az olvasóval van a gond, de a pénztárnál biztos minden rendben lesz. Továbbmentem, és több mindent vásároltam még, de miután az egészet kifizettem, ellenőriztem a nyugtát, és az izzó áránál 14,99 lej szerepelt. Szóltam a kasszásnak, hogy gond van, illedelmesen elnézést kért, mondta, hogy nem ő a hibás, a kassza ezt az árat olvasta be, de hív valakit, aki tud segíteni. Pillanatok alatt készséggel állt rendelkezésemre egy másik alkalmazott. Arra kért, hogy kövessem, együtt megnéztük a helyszínen az árakat, s igazam volt. Kivette az árjegyzéket, és továbbmentünk a raktár irányába, ahol az üzletvezetőt kiáltotta. Épp egy hatalmas ládát cipelt, letette, megtekintette az árcédulát, az általam odanyújtott kasszaszala­got, és azt mondta, hogy teljes mértékben igazam van. Elnézést kért, és a kasszánál visszaadott 3,50 lejt. Megkérdeztem tőle: ha csak az árcímkén van alacsonyabb ár, mire hivatkozva számolja el a nekem visszaadott különbözetet. Azt válaszolta: „A saját zsebemből, hiszen tévedtünk, és én mint üzletvezető felelek a történtekért.”
Tény, hogy megpróbáltak becsapni, és az éberségemen múlott, hogy nem sikerült. A kiszolgálásból és a személyzet emberségéből az adott helyzetben arra következtettem, hogy nem a helyi alkalmazottak próbáltak átverni, hanem a hatalmas multik csavaros üzletpolitikája.
Éppen ezért arra intek mindenkit, hogy ne sajnálja azt a pár percet, ami alatt az üzletben ellenőrzi a kiállított nyugtaszalagot, mielőtt kisétál.