A Ponta-kormány lemondását elemezve a sepsiszentgyörgyi elöljáró leszögezte: a felső szinten megnyilvánuló arrogancia vezetett ide, ám a továbblépéshez a rendszert kellene megreformálni, hiszen olyan törvények születtek, amelyeket ki-ki kedve szerint értelmezhetett, a prefektus és a számvevőszék is, és ez ingerültséget okozott. A másik nagy gond az, hogy a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozás nem azt hozta, amit vártunk, nem javult az életszínvonalunk, az egészségügyi ellátás, a kisebbségi jogok helyzete, és huszonöt év után sem mondunk ki alapigazságokat. Amíg nem tisztázzuk, mi történt 1989 decemberében, Marosvásárhely fekete márciusában, a bányászjárások idején, nem léphetünk előre; meg kell hozni a döntéseket, kárpótolni kell a szenvedőket, és beszélni kell az erdélyi városok betelepítéséről, az asszimilációról is – sorolta. Mindezt nem lehet rövid idő alatt megoldani: most új kormányt kell alakítani, és mivel a jelenlegi alkotmány szerint igen nehéz előrehozott választásokat kiprovokálni, jobb lenne nagykoalíciós vagy technokra­ta kormányt beiktatni. Utóbbinak az a hátránya, hogy nincs politikai támogatottsága, ezért fontos döntéseket nem hozhat, de egy kisebbségi kormánynál azért jobban teljesíthet. Antal Árpád szerint a parlamentnek vissza kell szereznie hitelességét, mert parlament nélkül nincs demokrácia; elismerte, hogy a politikai osztály túl sokat megengedett magának, és a pártok közötti migrációban azonosította a bajok egyik fontos okát: így építette ki hatalmát a választásokon részt sem vevő Gabriel Oprea, akit véleménye szerint el kellett volna szigetelni. Nagyon elcsúszott a román politikai rendszer a rossz irányba, az sem természetes, hogy a szakintézmények élére pártembereket neveznek ki, de ezen csak hosszabb idő alatt lehet javítani, többek között jó törvények elfogadásával, amelyek nem adnak lehetőséget arra, hogy a prefektus vagy bárki más visszaéljen velük.