Farcádi Botond
Ha Traian Băsescu mandátuma idején történik, hogy a miniszterelnök lemond, az államfő még aznap a Cotroceni-palotába rendeli a pártokat, az éjszakába nyúló egyeztetések után nevesíti a kijelölt kormányfőt, a sajtónak ideje sincs, hogy túl sok leendő miniszternevet meglebegtessen, egy-két nap múlva már a parlament elé állt volna az új kormány. Ha Băsescu idején történik, hogy a szociáldemokraták még csak javasolni sem merészelik, hogy folytatnák a kormányzást, a játékos államfő azonnal kapott volna az alkalmon, magához ragadja a kezdeményezést, az események szemlélője helyett azok legfőbb irányítójává válik, ellenfeleit a földbe tiporja, s néhány nap múlva arra ébredünk: az ellenzék megsemmisítve, s de facto az elnök a kormányfő is.
Klaus Johannis azonban tanár volt, nem hajóskapitány, származása szász, és nem Bukarest, hanem az erdélyi Nagyszeben polgármesteri székéből került a Cotroceni-palotába, habitusa, megnyilvánulása gyökeresen eltér elődje stílusától. Nem siet el semmit, lassan, megfontoltan hoz döntéseket, inkább kivár, mint cselekszik, még a népszerűsége növelésére alkalmas, tálcán kínálkozó lehetőségekre is csak késve reagál. Az események hevében ki sem ment Bukarestben a tüntetők közé, inkább meghívta őket magához. A pártokkal folytatott konzultációt eleve kétnaposra tervezte, markáns következtetések megfogalmazása helyett pedig tegnap újabb tanácskozásokat ígért a jövő hét elejére. Azt is megígérte, kimegy majd a tüntetők közé – mindeddig ezen kijelentése a legárulkodóbb az államfő terveinek vonatkozásában. Ugyanis azt sejteti, hogy Johannis számít az utcai megmozdulások folytatására, sőt, mintha fontosnak is tartaná ezeket terve megvalósításához. Alighanem ezzel magyarázható, hogy meghívta a Cotroceni-palotába a tüntető civileket, jóllehet, mindenki számára világos volt: a tetszetős kezdeményezés a gyakorlatban szinte kivitelezhetetlen, elvégre spontán tüntetésekről van szó, amelyeknek nincs szervezője, vezetője. Johannis azonban makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy az utca támogatását felmutassa, ami arra enged következtetni, hogy terve nem feltétlenül azonos a parlamenti pártok akaratával. Ez utóbbiak számára – talán a liberálisokat leszámítva – a legelőnyösebb kétségkívül a szakértői kormány felállása volna: ezzel a tüntetők lecsillapodnának, a honatyák még egy évig megőrizhetnék mandátumukat, s mivel választások csak egy év múlva esedékesek, addig talán a nép haragja is enyhül. Johannis viszont alighanem az előrehozott választásokat részesítené előnyben.
Csakhogy ez kockázatosabb, hosszabb idő alatt megvalósítható, jóval bonyolultabb, és több érdeket sértő megoldás. Ha mégis sikerül véghezvinni, az Johannis és a tüntetők közös sikere lesz. S bár csodát, nyilván, az esetleges előrehozott választásoktól sem remélhetünk, azért jó lecke lehet az fennhéjázó, hatalmaskodó, korrupt politikusainknak.
