Az 1950-es években történt kollektivizálás alkalmával lakóit téeszbrigádba kényszerítették és a legközelebb fekvő Szászmagyarós községhez csatolták. A faluhoz tartozó szántókat-legelőket és kevéske erdőt kikanyarították az egykori Háromszék területéből, ami az 1968-as megyésítéskor is Brassó megyében maradt. Miként azt a helybeli görögkeleti lelkész évtizedekkel előbb elmondta, az idősek emlékezetében még úgy élt, hogy a falu területe a hidvégi gróf Nemes család tulajdona volt, és itt adott házhelyet a család azoknak a románoknak, jobbágyainak, majd zselléreinek, akiket olcsó munkaerő gyanánt foglalkoztatott. Az első világháború előtt még személyesen érkezett a gróf a faluba, és hetente fizette munkásait – mesélte e sorok írójának a falu néhai, Sepsiszentgyörgyön elhalt lelkésze.
Alexandru Cucu hidvégi polgármester – aki Lüget szülötte – elmondta, hogy az ő nagyapja volt a gróf lügeti intézője, s hogy a régiek úgy tudták, a falu eleinte fennebb helyezkedett el, közel az erdőhöz, s csak később épült be az út melletti terület. A település keleti szélén tágas földesúri intézőházat épített a grófi család, amelyet nemrég felújítottak, és ma a falu kultúrotthona. Orbán Balázs A Székelyföld leírása című nagy munkájában feljegyezte, hogy a falu szétszórt kunyhókból állt, a házak előtt szemmel látható szegény emberek álldogáltak. Görögkeleti templomát Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelték 1932-ben, 2006-ban mind a templomot, mind belső falfestményeit felújították. Az épület előtt áll a másfél évtizede megépített világháborús hősi emlékmű.
A település infrastruktúrájának kiépítése sajnos eddig torzóban maradt – tájékoztatott Nistor Boricean szászmagyarósi polgármester. A falu monográfiáját Constantin Aitean-Taus szászmagyarósi tanácstag állította össze és mutatta be egy Sepsiszentgyörgyön tavaly megtartott tudományos konferencián.
Lüget közvetlen északi szélén, a Korlát-patak szélesebb völgyében népes romatelep alakult ki a szomszédos Bölön község területén a rendszerváltás utáni negyedszázad alatt, amelyet hosszú vita után Szászmagyarós községhez csatoltak. Ennek tudható be, hogy a község lakossága 2011-ben  jegyzett 2527-ről kilenc év alatt 2920-ra szaporodott.
„Az említett intézőházban szegődtette a gróf az alkalmi munkásokat – mesélte Péter Géza nagyajtai tanár. – Ebben az épületben szállásolták el azokat a földvári rabokat, akiket itt dolgoztattak közvetlenül a második világháború után a Maniu-gárdisták. Onnan tudom, hogy nagyapám és unokabátyám is ott volt, onnan sikerült megszökniük, mert eléggé gyengén volt megszervezve az őrség.” Bíró Lajos, Bölön község rendszerváltás utáni első polgármestere megerősítette ezt az információt, mondván, hogy a lügeti foglyok közül bölöni személyeknek is sikerült megszökniük.
„1944. szeptember 27-én kora reggel terjedt el a hír a Szárazajtán elkövetett szörnyű vérengzésekről – írta Máthé János Magyarhermány kronológiájában (Csíkszereda, 2008). – A terrorista bandák egyike, melyben több Földvár, Lüget környéki ember volt, Brassóból indulva, szeptember 25-én este Középajta felől Szárazajtára érkezett azon a címen, hogy németeket keresnek. Valós céljuk a hazug vádakkal illetett szárazajtai magyarok legyilkolása volt.”
Az 1895-ben épített intézőház és fogolyszállás kertjében áll a lügeti óriás tanútölgy, a falu egyik turisztikai érdekessége, amelynek hatalmas koronája magasan a falu lombsátora fölé emelkedik. Kerülete 6,81 méter, ami számítási módszerünk alapján 272 évet eredményez. S mert „láthatta” ez az öreg tölgy az ide érkező gárdistákat s az ott éhező-raboskodó foglyokat, tanútölgynek tituláltuk. Van ennek egy valamivel kisebb társa még, amely Bölön irányába haladva a főút jobb oldalán, a Moldovan család háza előtt áll. Meglepő, hogy a vaskos tölgy valósággal „benőtte” a törzséhez erősített vaskerítést.