Tizennyolc román bajnoki, hat Balkán-bajnoki cím, egy Európa-bajnoki harmadik hely, valamint sok-sok más dobogós helyezés köszönhető kitartó és következetes munkájának. Egykori és jelenlegi tanítványai kivétel nélkül szeretettel és elismeréssel nyilatkoztak a kiváló edzőről. Kérésünkre a Nagykanizsán élő és aktívan sportoló Tóthné Szász Kinga Zsuzsa küldte el visszaemlékezését.
„A tanár bácsival hétévesen ismerkedtem meg, aki első látásra kedves és barátságos volt, aztán egyre több időt töltöttünk el együtt, és megmutatta, hogyan lehet a pingponglabdával varázsolni. Önzetlen szeretet áradt belőle, és mivel nem volt családja, mi voltunk a saját gyerekei. Mindig arra törekedett, hogy a kemény munka mellett szórakozásra is jusson idő, ahol ki tudtunk kapcsolódni. Szervezett biciklitúrákat, karácsonyi bulikat, flekkensütést, és még sorolhatnám. Minden edzés után édességet kaptunk, például krumplicukrot, fagyit vagy üdítőt. Versenyek után megbeszélte velünk a hibákat, és ha mérges is volt, hogy nem jött össze egy újabb érem, azt utána letisztult és feloldott hangulatban átbeszéltük. Odafigyelt, hogyan jelenünk meg a versenyen, mindig egyforma, rendezett csapatruhában voltunk, amit sok román csapat irigyelt is. Amikor nem a teremben volt, szponzorok után ment, hogy biztosítani tudja versenyzésünket, és azt, hogy megfelelő körülmények között készüljünk, szerepeljünk. Mivel nagyon sokat utaztunk, sokat voltunk távol otthonunktól, apánk helyett apánk volt. Edzésein a labda pattogásán kívül mást nem lehetett hallani, kemény munka folyt, aminek minden évben meg is volt az eredménye. Hoztuk haza az érmeket rangosabbnál rangosabb országos és nemzetközi versenyekről, olyan tanítványai voltak, mint Bedő Zoltán, ifj. Turóczy András, Kanabé Szilárd. Embert faragott belőlünk, aki az ő tanítványa volt, mindenki tanult valamit tőle, amit az életben fel tudott használni, és ha bármelyik volt játékosát behívnánk a terembe, úgy ütné a labdát, mintha csak tegnap lett volna utoljára edzésen. Egy család voltunk, az is maradunk, az utánunk jött fiatalokat is hamar családtagként kezeltük. Nemcsak a mi legjobb edzőnk volt, hanem az egész országé. Remélem, minden tudását sikerült átadnia, és utódja, Kerekes Barnabás az ő szemléletét viszi majd tovább, amit már az elmúlt években bizonyított is. Pörögjön a labda tovább az égben azokkal a társakkal, akik már rég ott vannak. Szívünkben mindig élni fog, soha nem feledjük.”