A dél kísértése
Remegek, és egy idegen világ
tárul ki. Táncol hullámsapkás tenger.
Sarkamon ülök, köröttem énjeimmel,
fénybe ivódnak a magnóliák.
Ez a dél kísértése! Ideák
tűnnek fel, Léna arca felragyog,
Tombol a nap. Nem tudom, hol vagyok?
A tajgában nincs tenger, pineák.
„Ricardo Reis!” – A férfi meghajol. –
„Otthon kell lenni végre valahol.
a tajgában, vagy Vénusz szigetén,
Megismertelek. Kutattam utánad.
Emlékek, álmok csak fantáziánknak
mókái, felbukkan a másik én.”
