Gyerekkorában a vakációkat Szilágyperecsenben töltötte. Most az ottani polgármester, Boncidai Csaba megmondta: abból is látszik, ért a mezőgazdasághoz, ahogy a kapát kézbe veszi. Ő nem lépne rá ama bizonyos, titokzatos kerti szerszám fogaira, és közben nem kérdezné, hogy mi ez a figes-fogas, nem sokat nyeletlenkedne, hanem egyenesen megragadná annak nyelét, és nevén nevezné a gereblyét. Bizonyára még kaszálni is tud, ami pedig felettébb nehéz férfimunka. Egy igazi, kemény férfi kell ide Romániát vezetni, vagy egy vaslady meg egy csapat hozzáértő szakember – vagy szakasszony.
Egy kérdés azonban felvetődik: ki dönti el, hogy ki a hozzáértő technokrata? Ki vizsgáztatja le őket? És akik felmérik tehetségüket, hozzáértésüket, azokat a maguk során ki vizsgáztatta le? Annyi nálunk a doktori vagy egyéb címmel rendelkező, magasan képzett szakember, hogy sáncot lehetne tömni velük. Sokan egyetlen dologban valóban nagyon is hozzáértőnek bizonyulnak, ha valaki szakszerűen utánanéz például doktori disszertációjuknak, akkor könnyen kiderülhet: szakavatottak a másolásból! Mondhatni: doktoráltak más dolgozatának lekoppintásában. Kétes hírű, újonnan alapított egyetemeken, kilóra vagy mázsaszám, pénzért vagy más ellenszolgáltatásért osztogatták a diplomákat. Azokról az egyetemekről vajon mennyire képzett szakértők kerültek ki?
Csupa felsőbb képzettségű, több diplomával rendelkező technokratánk lehet.  Sajnos, csak úgy, önszorgalomból senki nem néz ezek körme alá és dolgozataik lapjai közé. A turpisság csak akkor derül ki – mint Ponta esetében is –, ha már valamilyen magas beosztásig jól felviszi Isten vagy pártjuk az ázsiójukat.
Aztán ki mondhatja, hogy a régi kormány nem értette a dolgát? Olyan jól munkálkodtak, hogy a korrupcióellenes ügyészség szórakozhat még néhány évig, míg pénzügyi zsenialitásuk következményeit és annak eredményeit felderíti s az általuk ellopott pénzek nyomára bukkan. Olyan jól képzettek voltak, hogy pénzszerzési technikáikat egyetemen lehetne tanítani.
Milyen sok időbe telt, míg a most letűnt gárda vezetni tudta az országot, és kormányfője biztos kézzel tartotta a kormányrudat, miközben sorra derültek ki korrupciós ügyeik, és a botrányok szélviharai kezdték tépázni nimbuszát. Pedig Ponta saját kormányát a legtisztességesebbként konferálta fel. Rá­adásul nemcsak az ő kormányának, hanem az előtte levőknek is sok tagja igazi szakértő vala! Lehet, nem abban a szakmában, amelynek vezetői voltak, hanem csakis a pénzügyekben. Ha tárca nélküli miniszterekként kezdték, később igenis vastag (pénz)tárcával rendelkezőekké váltak tehetségüknek köszönhetően. Legutóbbi kormányunk annyi jót tett az utóbbi időben! Fizetést emeltek, és még most, az utolsó percben is cselekedtek: növelték az összes köztisztviselő fizetését tíz százalékkal. És dugiban még rengeteget dugtak volna kiszolgálóiknak! Sajnos, az utca keresztülhúzta számításaikat.
Az oda kivonuló népnek új műsor kellett, és ahhoz (ahogy az operettbeli dal is mondja) új férfi. Most megkapták. (A nép szava Isten szava.) El is csendesedtek. Így csakis egy szebb jövőnek nézünk elibe, hiszen ennél rosszabb már nem lehet. Új miniszterelnökünk, Cioloş is megmondta, hogy változásokra van szükség. Együtt akar dolgozni a parlamenttel a nagy projektek megvalósításában. De a politikusok vajon együtt akarnak-e működni a technokratákkal?
Nem bánom, legyenek a miniszterek mind-mind párton kívüliek, jó szakemberek, mondhatni technokraták, de egyetlen tárcát csakis politikusra kell bízni, mégpedig a pénzügyit. Ahhoz csakis egy politikus érthet igazán.