Pápai Lajos elmondta, minden szentmisében fölajánljuk magunkat Istennek, ne csodálkozzunk, ha egyszer elfogadja. Apor Vilmos számára az Istentől kapott másik nagy ajándék papi hivatása volt. Jézus jó pásztor volt, és ez az apostolok és utódaik, a püspökök feladata is: jó pásztoroknak lenni. Apor Vilmos tudta, hogy aki Krisztust jeleníti meg, az önként adja neki szabadságát. A harmadik, Istentől kapott ajándéka a hite volt. Pápai Lajos szólt arról is, hogy a keresztény értékek elfogadása fontos ugyan, de még nem hit. Ma is fennáll a veszélye, hogy olyan kereszténységet alakítunk ki, amely zárójelbe teszi Jézus Krisztus keresztjét, feltámadását – figyelmeztetett. A hittel az ember egész egyéniségével hagyatkozik rá Istenre. Az altorjai báró Apor család leszármazottja, Apor Vilmos 1892. február 29-én Segesváron született. 1915. augusztus 24-én Nagyváradon szentelték pappá, 1941. március 2-án foglalta el püspöki székét Győrben. A vészkorszakban fellépett az üldözöttek érdekében, a gettók felállítása ellen a belügyminiszternél tiltakozott. Minden nála jelentkező üldözöttet oltalmába vett, szerzetesházakban, kórházban vagy a győri püspökvárban helyezte el őket. Apor Vilmos 1945. április 2-án halt mártírhalált, amikor a püspökvárba menekült lányokat és asszonyokat védelmezte az orosz katonáktól. 1997. november 9-én avatta boldoggá a Szent Péter téren II. János Pál pápa. (mti)