Diákok helyett katonákEmlék- töredékek 11.

2015. november 19., csütörtök, Család

Még nem költöztünk ki a csillaghegyi kertünkbe, amikor a német sebesültek számára lefoglalták a Diákotthont. Édesapámnak és az adminisztratív teendőket ellátó Árvay József fiatal tanárnak (később a megyei levéltár vezetője Sepsiszentgyörgyön) rengeteg feladatot adott a tábori gyűjtőkórház.

Mindenekelőtt az Otthon vagyontárgyainak megőrzése és a rongálások megelőzése lett volna a feladatuk, ám a németek önhatalmúan intézkedtek, és amikor szeptember 16-án váratlanul elmentek, a pokrócok jó része is velük „ment”. Egyébként hozzánk, gyerekekhez barátságosak voltak, gyakran küldtek cigarettát vásárolni, jutalmul a maradék fillérek nekünk maradtak. Emlékszem, amikor a második udvarban a kétkerekűvel Ildikót és Árpit kocsikáztattuk nagy örömükre, alig fértünk el a sok, ládarekeszekben magasra halmozott sörtől, amit a németek rendelkezésére hoztak be a várfal hátsó kapuján. Voltak vidám perceink is.
Alig takarították ki a németek hagyta szemetet, beköltözött szeptember 21-én a 7-es számú honvéd hadikórház. Hasonló gyorsasággal és nem üres kézzel távozott ez a kórház is október 6-án. Ekkor az Otthon leltárából mintegy 200 lepedő, ágyhuzat és egyebek tűntek el. Október hetedikén a bonchidai Bánffy-kastélyban berendezett tábori kórházba 250 sodronyos ágyat vittek el. Így aztán, amikor „felszabadultunk”, és szovjetek foglalták el az Otthont, katonáik már csak szalmán aludhattak. Egyébként az feltűnt nekünk, gyermekeknek, hogy a magyar honvédek valóban sebesültek voltak, és korántsem olyan felszabadultan jó kedélyűek, mint a németek.
Mindkét esetben Csabával a már kiürült szobákat végigjártuk, és az apró személyi holmikon kívül egy német tiszti pisztolyt és négy tojásgránátot is begyűjtöttünk szüleink nagy rémületére. A pisztolyt át kellett adnunk a gépész bácsinak, aki eltüntette (egyébként édesapánk a kis browningját is neki adta át). A négy gránátot azonban a mosodában rejtettük el. Ki tudja, mi lett velük...
Augusztus 23-án a románok fegyvert fordítottak, és miután a németek megbombázták Bukarestet, a román hadsereg sem tartotta be a szabad elvonulás egyezségét. Ekkor történt, hogy lemenve élelemért a kertünkből, egy román felségjelzésű repülőgép végig gépfegyverezte a Lukács gyógyszerész házát, ahol éppen tartózkodtam édesanyámmal. Csak lehasalni volt időnk a kertben. Megmenekültünk. Mivel a magyarok kiugrása a háborúból nem sikerült, hadiállapotba kerültünk a románokkal. Szeptember 5-én megindult a második magyar hadsereg Dél-Erdély elfoglalására, hogy elérve a Déli-Kárpátok szorosait, feltartóztassa a szovjet–román hadsereget. A román hadüzenet után nem volt kétséges, hogy Észak-Erdély újra elveszett. A mintegy hónapig tartó tordai csata után, október 11-én a kiürített Kolozsvárra bevonultak előbb a szovjetek, majd a románok is.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 510
szavazógép
2015-11-19: Család - :

Molekuláris tetoválás

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Biokémiai Tanszékének kutatói a világon elsőként juttattak gyógyszert úgy élő állatba, hogy az mindössze egyetlen sejtben vagy a sejt egy meghatározott részében fejtette ki hatását – áll az egyetem MTI-hez eljuttatott közleményében.
 
2015-11-19: Riport - Fekete Réka:

Csengő vers Lujzikalagorban (Közel a magyar nyelvhez)

„Ha ne lettek lenne ezek a tevékenységek, gyermekek sokan  lett  lennének, amelikek semmit hallottak magyarságunkról, csángó létünkről” – fogalmazott a klézsei születésű, Budán (klézsei falurész) élő Botezatu Viktoria abból az alkalomból, hogy vasárnap, a magyar szórvány napján tanítványaival részt vett a déli csángók egyik legmagyarabb falujában, Lujzikalagorban a Csengő vers elnevezésű zenés-játékos foglalkozáson, amelyre tizennégy faluból érkeztek gyermekek, hogy a baróti Kelekótya együttessel együtt a vers, a versmondás és a magyar nyelv zenéjének világában barangoljanak. Igaza van néne Viktorinak, az iskolai és iskolán kívüli magyarórák, a táborok, a népdal- és mesemondó versenyek segítik a moldvai csángó gyermekeket, hogy megértsék és megérezzék: ők is a magyar nemzethez tartoznak.