Farkas Réka
Bezárt repterek, lefújt focimeccsek, kiürített stadionok, kényszerleszálló repülők, riadalmat keltő elhagyott csomagok, lakónegyedeket rémítő utcai lövöldözések tartják rettegésben Európát, elsősorban a kontinens nyugati felét. A párizsi mészárlás hatása tetten érhető, bármennyire is összefogásról, a félelem legyőzéséről beszélnek a vezető politikusok, hiába tudják az emberek, hogy a terror valós győzelme, ha érezheti hatalmát – nehéz felülkerekedni a történteken.
Az elmúlt napokban megtapasztalhatták: sehol, senki nincs biztonságban.
Ördögi körbe keveredett Európa, nem most, a frissen beáramlott egymillió bevándorlóval, már sokkal korábban. Csődöt mondott a multikulturalitás eszméje, a befogadás politikája, egyre inkább kiderül, az asszimiláció sikertelen volt, párhuzamos világok jöttek létre keresztény kultúránk mellett, melyek minden igyekezet ellenére háttérbe szorítottnak, kisebbrendűnek érzik magukat. Az első generációs bevándorlók még hálásak voltak a befogadásért, akár az alja munkáért is, de a már ott született, a nyugati életformát látó gyermekeik kevesellték a gettó nyújtotta lehetőségeket. Látták az iskolában a jólétet, az „őshonos” gyermekek sokkal tágabb lehetőségeit, és a hivatalos propaganda dacára szembesültek az ellenszenvvel, a lenézéssel is. Másságuk tudatában kellett felnőniük, elkeseredett útkeresésükre csaptak le a szélsőséges iszlamista fanatikusok, ezeket a jólét asztalát látó, de onnan kiszorított fiatalokat találták meg a gyűlölet, a gyilkolás eszméjének hirdetői. Elkezdődött ez már akkor, amikor még nem érkeztek százezrek Európába, amikor még nem robbantottak, lövöldöztek Párizs utcáin.
Mi lesz ezután? Hiába hirdetnek toleranciát, emberbaráti szeretetet a politikusok, ha az egyszerű ember minden sötétebb bőrű járókelőben ellenséget vél felfedezni. Már nemcsak állását, keresetét, de gyermekeit, életét félti, és a félelem gyűlöletet generál, Európa-szerte látványosan növekszik a szélsőségesek tábora. Azok a szerencsétlenek, akik éppen az Iszlám Állam terrorja, az öldöklés elől menekülnek, mind élesebben szembesülnek az elutasítással, a félelem keltette utálattal, és milyen választásuk marad? Ha nem ők, majd gyermekeik csatlakoznak azokhoz, akik bosszút ígérnek a megaláztatásért. Itt zárul az ördögi kör.
Összefoghatnak a világ nagyhatalmai, felszámolhatják az Iszlám Államot, elpusztíthatják vezetőit, de mindig lesznek, akik helyükre álljanak. Ma ezrek, holnap már tízezrek követhetik őket itt, Európában is, mert úgy érzik: mi, európaiak befogadni esetleg, de elfogadni nem vagyunk hajlandóak őket. Csapdába kerültünk, ahol a szeretet szava álságos, mert kevés. A helyzet termeli, növeli a szélsőségeseket mindkét (vagy ki tudja, hány?) oldalon, és ha ők veszik át az uralmat, az már valóban pusztulást hoz. Isten és Allah óvjon bennünket ettől.
