Ez a második munkabeszüntetés az újság 1944-es megalapítása óta, ám az első olyan sztrájk, amelyet vállalaton belüli ügyek váltottak ki. A francia uralkodó osztályban kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező, intellektuális hangvételű, baloldali színezetű Le Monde újságírói eddig mindössze egyszer, 1976-ban szüntették be a munkát, szolidaritást vállalva azon kollégáikkal, akik a France Soir lap Robert Hersant sajtómágnás általi felvásárlása ellen tiltakoztak.

Most vállalaton belüli ügyek indították a tiltakozás e formájára az újságírókat, amelynek következtében a lap ma nem is jelenik meg. A Le Monde kiadói csoport vezetése ugyanis 130 fős létszámleépítést határozott el a csoport zászlóshajójánál, a Le Monde napilapnál; az elbocsátás az ott dolgozó 340 újságíró negyedét is érintené. Más újságokhoz hasonlóan ugyanis a ― saját állítása szerint naponta kétmillió ember által olvasott ― Le Monde-nak is növekvő előállítási költségekkel, csökkenő reklámbevétellel, valamint az internet és a népszerű hetilapok képében jelentkező, egyre erősebb versenytársakkal kell megbirkóznia. A Le Monde csoport tavaly 20 millió eurós, tavalyelőtt 14,3 millió eurós veszteséget termelt, adósságállománya eléri a 150 millió eurót. Az új cégvezetés radikális karcsúsítással ― néhány kiadvány eladásával és elbocsátásokkal ― lenne úrrá a gondokon; állítása szerint a terv végrehajtása révén a kiadói csoport jövőre felszámolhatná veszteségeit, 2010-re pedig ismét nyereségessé válhatna.

A Le Monde újságírói ― akik sokak megítélése szerint a szakma franciaországi krémjéhez tartoznak ― nem vitatják, hogy lépni kell az anyagi gondok felszámolása érdekében, a drasztikus leépítésben azonban a lapot (annak tekintélyét) fenyegető veszélyt látnak. ,,Független referencialap vagyunk, aminek megvan a maga ára ― hangoztatta Michel Delberghe újságíró, egyben a CFDT szakszervezet képviselője.