Sipos Zoltán rögtön az elején leszögezi, jó csapata van, bár harmincan harmincféle emberek, a zene szeretete összetartja őket. Hangsúlyozza, a zenén keresztül önmagukat is fejlesztik, az összehangolódás pedig megadja azt az élményt, amiért az adódó nehézségek ellenére is érdemes folytatni. „Ez néha próbán is össze­jön, és akkor az a nap jól végződik.”
A karvezető úgy tartja, a Pro Musica mindig fiatal tud maradni, mert időnként a tagság megújul, s ez erősíti őt és a régebbi kórustagokat is. Néhányan az alapítástól énekelnek a kórusban, ami biztonságot ad, ugyanakkor fontos az említett megújulás is – mondja a karnagy. Szerinte az együtt éneklés olyan élmény, amelyet máshol nem lehet megtapasztalni, megélni, óriási erővel hat, amikor összehangolódnak az emberek, már a levegőt is egyszerre veszik. „Nagyszerű érzés tudni, hogy rajtam kívül húszan, harmincan ugyanazt gondolják, ugyanazt akarják, ezt karnagyként én is érzem, én is velük lüktetek, ezekért a pillanatokért megéri dolgozni hónapokat, éveket.”

Eredeti nyelven szól a legszebben
A művek kiválasztásáról Sipos Zoltán elmondta, többnyire ő dönti el, mit tanuljanak meg, de néha a kórustagok is javasolnak vagy kottát hoznak, aztán hogy mennyire marad hosszabb távon a repertoáron az adott mű, az később derül ki. Volt olyan, hogy első hallásra megtetszett, de megtörtént az is, hogy csak fél év után szerette meg a kórus – mondta.
Szinte a kezdetektől a kórus repertoárján szerepelnek Orbán György művei, amelyekről úgy tartják, egyszerre hagyományőrzők és modernek, de erdélyi zeneszerzőktől is énekelnek, valamint a magyar és a világ zeneirodalmából is válogatnak. A nemzetközi versenyek, fesztiválok kiírásában mindig benne van, hogy valami helyit, jellegzetest is elvárnak, s a Pro Musicának természetes, hogy erdélyi magyar szerző művét viszi. Éneklik Birtalan József, Kozma Mátyás, Csíki Boldizsár és mások alkotásait, a népdalfeldolgozásokkal mindenhol nagy sikert aratnak.
A magyar nyelven kívül énekelnek latinul, franciául, németül, angolul, olaszul, románul, de adtak elő már horvát és macedón dalokat is. Sipos Zoltán elmondta, a szöveget lefordítják, mert fontos, hogy értsék, miről szól a mű. „Ha nem is érti a közönség a szöveget konkrétan, de úgy adjuk elő, hogy mi értjük, akkor át tudjuk adni a mondanivalóját.” A kórust többször érte bírálat, hogy keveset énekelnek magyarul, amit a karnagy azzal indokol, hogy igyekszenek mindent az eredeti nyelven előadni, mert így szól a legszebben. Megjegyezte, a magyar szerzők nagy része latin szövegre írja az egyházi műveket, így ezeket latinul adják elő, de fontosnak tartják, hogy magyarul is énekeljenek.
A kórus életében különös élmény, amikor zenekarral, hangszeres kísérettel vagy más kórussal, kórusokkal énekelnek együtt. Több közös koncertet tartottak a Vox Humana kamarakórussal, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum Eufónia kórusával, amikor a Csíki zenekar és a Georgius zenekar kísérte az egyesített kórusokat, ezekre szívesen emlékeznek.
Kérdésünkre, okoz-e nehézséget, hogy a kórustagok egy része képzett zenész, mások pedig nem, Sipos Zoltán azt mondta, a képzettség, a kottaolvasó készség a művek leolvasásának pillanatában nagyon előnyös, de amikor már megtanulták, felszabadultabban énekelnek kotta nélkül. Fellépéseiken mindkét változatot használják, vagyis kottából, illetve nélküle is énekelnek. Bár ennyi év után bizonyos rutinnal rendelkezik, Sipos Zoltán mégis azt mondja, minden próbára készülni kell, és ez sem elég, mert nem lehet tudni előre, milyen váratlan dolgok adódnak. „A legfontosabb hozadék, hogy a sok munka befektetése megtérül azokban a pillanatokban, amikor a kórus kiáll a közönség elé, és ha jól sikerül átadni azt, amit készítettünk, akkor minden fáradtságot megér.”

Átadni a mű lényegét
A legszebb pillanatokról is kérdeztük a Pro Musica karnagyát. Ezek közé sorolta az októberi sepsiszentgyörgyi Laudate kórustalálkozót, amelyen úgy érezték, nagyon jól sikerült a fellépésük, valamint azokat a versenyeket, amelyeken úgy tudták átadni egy mű lényegét, ahogy arra készültek.
A díjak közül Sipos Zoltán kettőt emelt ki, ami nagyon kedves a kórusnak: 2010-ben Zadarban (Horvátország) a harmadik díj, ahol nem pontszám alapján döntöttek, hanem csak egy-egy első, második és harmadik díjat osztottak ki, és 2012-ben Ohridban (Macedónia) I. díj és a zsűri különdíja kortárs zenemű legjobb előadásáért.
Ma, az Eufónia Kulturális Egyesület által tizenötödik alkalommal szervezett Háromszéki Kamarakórus-fesztiválon ünnepli húszéves születésnapját a Pro Musica kamarakórus, majd folytatódnak a próbák, és karácsony előtt megtartják a hagyományos évzáró bulit, amelyre a családtagokat is meghívják. Már tervezik a jövő évi programokat, köztük egy délvidéki szórványturnét is szeretnének, de a legfőbb, hogy együtt énekeljenek.

Fellépések, díjak
Sipos Zoltán alakulása óta a sepsiszentgyörgyi Pro Musica Kamarakórus karmestere. A marosvásárhelyi tanárképző főiskolán, majd a kolozsvári zeneakadémián szerzett diplomát. Jelenleg a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum tanára, az Eufónia Ifjúsági Vegyes Kar, a Szemerjai Református Dalárda, valamint a Pro Musica Kamarakórus karmestere. Kultúraépítő tevékenységéért 1998-ban megkapta a Pro Cultura díjat, 2003-ban Márkos Albert-díjjal tüntették ki, 2010-ben az EMKE  Nagy István-díját vette át, 2013-ban megyei életműdíjat kapott.
Hazai fellépések mellett a Pro Musica Kamarakórus részt vett nemzetközi koncertturnékon, versenyeken, fesztiválokon. Díjak: 1998-ban III. díj vegyes kari kategóriában a II. Nemzetközi Kórusversenyen Ankarában, 1999-ben ezüstérem vegyes kari kategóriában és a zsűri különdíja folklór kategóriában a Novy Borban (Cseh Köztársaság) tartott nemzetközi kórusversenyen; 2002-ben Preveza (Görögország) – II. díj és ezüstérem vegyes kari kategóriában; 2006-ban Cantonigros (Spanyolország) – ötödik hely; 2010-ben Zadar (Horvátország) – III. díj; 2012-ben Ohrid (Macedónia) – I. díj és a zsűri különdíja kortárs zenemű legjobb előadásáért (Deák-Bárdos György: Éli, Éli); 2013-ban Rimini (Olaszország) – III. díj;  2014-ben Preveza (Görögország) – ezüstérem.