Az első nézetkülönbség a sugásfürdői Szarvas villa körül mutatkozott: ezt az önkormányzat odaajándékozta (mert végül megszavazták, a román tanácstagok ellenkezésével) az 5-ös számú római katolikus parókiának, amely az utóbbi öt évben haszonbérlője volt az épületnek. Azóta élet költözött a régebb alig használt nyaralóba, sokféle egyházi és szociális tevékenység zajlik ott, de az ingatlan felújításra szorul, és ezt az egyház el is végzi, ha övé a tulajdonjog – indokolta Antal Árpád polgármester a kezdeményezést.
A határozat azt is leszögezi, hogy az ingatlant harminc évig nem szabad elidegeníteni. Az SZDP-s Rodica Pârvan elképesztőnek ítélte az ötletet, és javasolta, hogy a három ortodox parókiának is adjanak egy-egy villát, „hadd uraskodjunk”. Az NLP-s Mădălin Guruianu is ellenezte az ötletet, mert „nem lehet szidni a román államot, hogy szállodát ajándékoz az ortodox egyháznak Kovásznán, és ugyanazt tenni kicsiben”, amivel rá­adásul úgy járhatunk, mint a Székely Mikó Kollégiummal: a restitúció után ismét visszakaptuk. A polgármester emlékeztett arra, hogy pár éve az ortodox egyháznak egy egész emeletet vásárolt a sepsiszentgyörgyi önkormányzat az ADAS-blokkban, amúgy pedig az államosított és vissza nem szolgáltatott, illetve visszaállamosított ingatlanok helyzete más, mint az adományozottaké. Az ortodox egyház a magyar tanácstagok szavazatával jutott irodákhoz, nem szép ellenezni a magyar egyházak gyarapodását – mondta még. Bálint József szerint a kicsi kutya nagytól tanul, és ezzel az első meccs lejárt.
A második csata a szerdán átadott orvosi lakások miatt tört ki: Rodica Pârvan azt firtatta, hogy a beköltöző orvosok között hány román van, és az átadáson miért nem beszéltek románul. De beszéltek, csak éppen Potápi Árpád nem tudott ennek az igénynek megfelelni, bár elég furcsa ezt egy magyar állami beruházáson számonkérni; elég szégyen, hogy nem a román állam épített lakást az orvosoknak, akik nemzetiségét senki sem kérdezte, de egyiküknek román neve van, és Brassóból ingázik – magyarázták hárman is.
A kedélyeket azonban nem sikerült lecsillapítani, jött már a következő vihar: a szerb nemzeti színház sepsiszentgyörgyi előadására 80 ezer lejt különített el a tanács, amiért Rodica Pârvan többször is mélységes felháborodását fejezte ki. Szerinte nem lehet négyszer annyit adni egy színdarabra, mint a nemzeti ünnepre, amelyre „kínnal-bajjal” alig húszezer lejt utaltak ki. Ez lehetetlen, abszurd, sértő és megalázó a románok számára – fejtegette. Március 15-ére sem utalnak ki többet húszezer lejnél, de a minőségnek ára van, és a város rangját a színvonalas kulturális előadások emelik, nem a december elsején üvöltöző fiatalok – felelte Antal Árpád, és ezzel már benne is voltak nyakig a minden évben megismétlődő december elsejei vitában. Ezután még gyorsan megszavaztak három kisebb horderejű tervezetet, majd újult erővel lángolt fel a feszültség. Rodica Pârvan ismét kifogásolta, hogy a város elöljárói soha nem jelennek meg az egyesülési ünnepségeken, és Antal Árpád ismét elmondta, hogy addig nem megy oda, amíg a gyulafehérvári nyilatkoztatban tett ígéretek meg nem valósulnak. Mădălin Guruianu ismért elhatárolódott a szélsőséges románoktól (az immár párttá alakult Új Jobboldaltól), akik ide jönnek zajongani és itt hagyják a szemetüket, ezúttal azonban nem került sor erre vonatkozó tanácsi határozat elfogadására, valószínűleg azért, mert az előző éviek sem használtak. Antal Árpád többször is elmondta, hogy a szervezőknek kell elhatárolódniuk ezektől a máshonnan idecsődülő üvöltözőktől, de valakik bátorítják őket. A szociáldemokraták bősz képviselőnője szerint a felvonulók csak provokációra válaszoltak, és ő maga is új támadásba lendült: durva hangon számonkérte, hogy mikor adják át a román színházat (nem tudta, hogy már átvette a kulcsokat a társulat), kifogásolta a Constantin Brâncuşi-iskolára „orvul”, „a fiatal kolléganő tapasztalatlanságát”, illetve a Pârvan asszony betegszabadságát kihasználva elhelyezett kétnyelvű feliratot, és követelte a városházára kitűzött román lobogót, illetve román elemek feltüntetését a város­zászlón. Antal Árpád hosszasan próbálta meggyőzni, hogy a szélsőségesek megjelenése rájuk sem vet jó fényt, végül pedig Miklós Zoltán RMDSZ-frakcióvezető egyenesen nekiszegezte a kérdést: egyetért vagy sem az Új Jobboldal sepsiszentgyörgyi felvonulásával? Rodica Pârvan indulatosan tagadta meg a választ, és ismételten szemtelennek, pimasznak nevezte kollégáját. Ki fog derülni – csillapított a polgármester –, ha a december elsejei ünnepség szervezői nyilvánosan nem határolódnak el a szélsőségesektől, akkor ez egyetértést jelent részükről. Pedig csak feszültséget szítanak, lám, a tanácsban és a városban is elrontották a hangulatot...