A Nemzeti Tanúvédelmi Hivatal (NTH) főfelügyelője, Adrian Baraşcu nem védte a tanúvédelmi programban szereplőket, inkább támadta és zsarolta őket. A programban való részvétel azt jelenti, hogy ha egy tanú vállalja: olyasmit vall – főleg veszélyes bűnözők ellen –, amiből neki kellemetlensége származhatna (hogy meggyilkolásáról ne is beszéljünk), és ezzel a bűnözőt rács mögé juttatja, akkor védelem alá helyezik. Új személyazonosságot kap akár összes családtagjával, új lakhelyet, munkahelyet és pénzbeli juttatást is addigi jövedelmének függvényében, egyezség szerint. (Jobb helyen és nagy ügyekben akár plasztikai műtétet is végeznek rajta.) E módszer segítségével számolta fel az FBI és az olasz rendőrség a maffiát. Az igaz, olyan tanú is volt, akit Dél-Amerikába kellett menekíteni. Ez így történik általában, de éppen most derült ki, hogy eleddig nálunk másképpen volt.
Az NTH főfelügyelője és néhány beosztottja nem a tanúk védelmén ügyködött, hanem azon, miként tudnák a tanúk védelmére szánt pénzt saját céljaikra költeni. Az említett főfelügyelő a hivatal pszichológusnőjével együtt ilyen pénzből költhetett el tízezer eurót egy egzotikus kirándulásra.
A „védelem alatt álló” tanúk közül volt, aki nehezményezte, hogy későn kapja meg a neki járó juttatást, és fel merte hívni a hivatal diszpécserszolgálatát. Erre az egyik tiszt felháborodott, mondván, majd gondoskodnak róla, hogy az illető is rácsok mögé kerüljön, oda, ahol a tanú segedelmével börtönbe került klán tagjai is. Mástól 1500 eurót követeltek biztonsági kamerák felszereléséhez, mert veszélyben érezte magát: magándetektívekkel figyelteti őket a bemártott bűnöző, és akár a lányát is elraboltathatja.
Szép kilátások, nem mondom!
Más – akinek rendőrségi munkahelyet ígért a főfelügyelő, amit végül nem oldott meg – öngyilkos akart lenni, mert annyi pénze sem volt, amivel a gyógyszerét ki tudta volna váltani. Volt, akit a világ végére költöztettek, olyan lakásba, ahol se fűtés, se villany, s amikor panaszkodott, azzal fenyegették, hogy kizárják a tanúvédelmi programból. Rendbe tette a lakást, és még állattenyésztésbe is fogott, de aztán a nyakára jártak az összekötők, és saját részükre követeltek húst a minifarmról.
A védelem alatt állókkal időnként a pszichológus is szóba áll. Az ilyen konzultációk a bukaresti Farkasverem (Bârlogul Lupilor) nevű vendéglőben zajlottak, amely az alvilág, a szervezett bűnözés vezéreinek találkahelye is egyben. Az NHT főnöke azért választotta azt a helyet, mert násznagya a tulajdonos. Itt még megbeszéléseket is tartott, odarendelvén beosztottjait a szolgálati titkokat rejtő iratokkal, a védett személyek címeivel. Így azokba a papírokba akár illetéktelenek vagy netán „érdekeltek” is belepillanthattak.
Sajnos, a hivatal a belügyminisztérium fennhatósága alá tartozott, ami zavarta az említett főfelügyelőt és társait, mert néha pénzügyi ellenőrzés is történt, ami nem felelt meg nekik, mert ők csak úgy, elszámolatlanul költötték el a programra szánt pénzt. Ezért parlamenti segítségre lett volna szükségük, hogy önálló „vállalkozássá” váljanak, akár a korrupcióellenes ügyészség. Fel is vették a kapcsolatot egy képviselővel, aki ígérte, hogy 2016 márciusára meglesz az új törvény, amely ezt biztosítja. Hatalmuktól részegülten fogadták, hogy ha ez sikerül, akkor ténylegesen is berúgnak. Most, hogy beléjük rúgott a korrupcióellenes ügyészség, erre egyelőre nemigen kerül sor.