Mózes László
Legtöbb, amit a szabadságszerető, méltányosságot és tartást gyarló érdekek fölé helyező ember tehet, az, hogy minden körülmény között ragaszkodik az igazsághoz. Ez nem árnyalható, nem színezhető, hanem szigorú tényként kezelendő. Azok a kézdivásárhelyi tiltakozók, akik már napok óta kitartóan tüntetnek a céhes város főterén, azért teszik, hogy a Beke-ügyben egyértelműen és visszavonhatatlanul, mielőbb derüljön ki az igazság.
Ez nem csak a kézdivásárhelyiek jogos igénye, hanem minden, a demokrácia értékeiben bízó romániai és Kárpát-medencei polgáré is. Ám a tüntetők – hasonlóan a Beke István Attila meghurcoltatása kapcsán megszólaló politikusokhoz – kiállnak az ártatlanság vélelme mellett, illetve a rendelkezésre álló információk alapján a fogvatartott ártatlansága mellett foglalnak állást. A történtek, a körülmények és az előzmények ismerete alapján ugyanis nehezen valószínűsíthető, hogy a kézdivásárhelyi férfi esetében bizonyítható lenne az úgynevezett „székelyföldi terrorvád”.
Ám a bizonyítékok felmutatása késik, és ezzel tovább súlyosbodik a helyzet, a kézdivásárhelyiek után a sepsiszentgyörgyieket is utcára hívják, és valószínűsíthető, amennyiben a hatóságok nem tisztázzák félreérthetetlenül ezt az ügyet, a tüntetők száma növekedni fog. A székelyföldi magyarok ugyanis joggal utasítják el a kollektív megbélyegzést – bármelyik nemzetiség ezt tenné –, márpedig ennek az abszurd, a gondolkodók által manipulációs szándékként minősített történetnek az egyik maradandóan súlyos következménye, hogy az itt élő magyar embereket egységesen illethetik vállalhatatlan jelzőkkel. A mostani európai helyzetre pillantva, ez több mint rágalom vagy gyűlöletkeltés, ez bűn.
A székelyföldi, jogaikért kizárólagosan békés eszközökkel küzdő magyarok nagy többsége abban bízik, arra vár, hogy a független romániai igazságszolgáltatás ejtse a felmerült vádakat. Hogy egyértelműen kiderüljön, Bekéék valóban azt tették, amiről társai az elmúlt napokban beszéltek: kacifántos játékszereikkel bíbelődtek, vitatható módon. Egyrészt – de ez nem újdonság –, mert a székelyföldi magyarság nem a vádban említettek szerint kíván érvényt szerezni követeléseinek, másrészt, hogy beigazolódjék – és ez fontos lenne –: hatalmi túlkapás, provokáció történt. Ez persze nem hatástalanítaná a december elsejei bejelentés keltette hullámokat, de legalább lezárná az ügyet.
Kissé elfogultan, de mondják: férfiakat a gyermekektől játékszereik ára különbözteti meg. Sokan bízunk benne: Beke és társai valóban és egyértelműen csak furcsa játékszenvedélyüknek hódoltak, miközben – reméljük, ez is kijelenthető lesz – a riogatók alaposan és aránytalanul túllőttek a célon.
