A csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó tavaly jelentette meg Coroi Artur (1948–2010) második monográfiáját Sarány István szerkesztésében Coroi Artur özvegyének, Gál Tündének és fiának, Coroi Zsoltnak a közreműködésével.
Megjelenését számos magánszemély, valamint Kovászna Megye Tanácsa, a Székely Nemzeti Múzeum és Torja község önkormányzata támogatta. Az Altorja című, a falu római katolikus egyházközsége történetét bemutató könyv 2000-ben jelent meg. A Karatna című, immár posztumusz kötet alcíme szerint a falurész református egyházközségének történetét tárgyalja a Torján, valamint Háromszéken, Erdélyben, illetve Magyarországon fellelhető forrásanyagok alapján. A könyv bemutatójára szombaton délelőtt a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban a szerző fia, a jelenleg Dunakeszin élő Coroi Zsolt és édesanyja jelenlétében került sor. A helyiek mellett Torjáról is érkeztek érdeklődők, akik együtt emlékeztek az öt évvel ezelőtt hatvankét éves korában Budapesten elhunyt tudós történelemtanárra.
A szerzőt és könyvét Dimény Attila muzeológus mutatta be, részletesen ismertetve fejezeteit: a település bemutatása után a karatnai református egyházközség múltjának taglalása következik, elsősorban a templommal kapcsolatos tudnivalókat közli, külön kitérve az azt körülvevő temetőre, illetve az egyház vagyonára és az oktatásra. Coroi Artur 1971 és 1993 között tanított Torján, 1989 december végétől 1992 márciusáig Torja község polgármestere is volt – hangzott el. Coroi Zsolt köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik támogatták a könyv megjelenését.
A könyvbemutatóra Beke Boróka, a karatnai egyházközség lelkipásztora is eljött. A tiszteletes asszony négy gyermek édesanyja, a teológia elvégzése után férjével, a felsőcsernátoni származású Beke Tivadarral egy évig Brassóban teljesített segédlelkészi szolgálatot. Ezután értesültek arról, hogy a kézdi-orbai egyházmegyében két nagyon kicsi szórványgyülekezetnek nincs lelkésze. A férje a berecki szórványba, a tiszteletes asszony pedig a karatnaiba került. Nyolc évvel később, 2005-ben férje elpályázott a kis gyülekezetből Zabolára, a lelkésznő pedig maradt Karatnán, ahová férje parókiájáról ingázik. Beke Boróka elmondása szerint a jelenleg közel száz főt számláló Karatnai Református Missziós Egyházközség több száz éves múltra tekint vissza: az 1600-as évektől működik itt református gyülekezet. Karatna mellett még öt falu – Kézdiszárazpatak, Kézdiszentlélek, Kézdikővár, Kézdiszentkereszt és Szentkatolna – tartozik az egyházközséghez, ami újabb százhúsz lelket jelent. Beke Boróka immár tizennyolcadik éve szolgál Karatnán, amiből nyolc évet ott is élt családjával együtt. Meglátása szerint ez a kis református gyülekezet élni akar, amikor közel ötven évig nem volt állandó lelkészük, csak beszolgáló, akkor is rendben tartották a parókiát, az egyházi épületeket. Dimény Attila bejelentette: Coroi Artur özvegye és fia azon dolgozik, hogy a közeljövőben a kéziratban maradt Feltorja kötet is megjelenhessen.
