A történelem folyamán e kór sokszor és sokfelé szedte áldozatait, mint például a kínai nagy kulturális forradalom idején, amikor a kultúra híveinek, őrzőinek elhalálozása tömegméreteket öltött. A francia forradalom idején egy másik változata pusztított a Szabadság és testvériség jelszava mögött. Ebből a korból vagy a későbbi sztáliniból maradt fenn a kérdés: ,,Hogy kerül a csizma az asztalra?"

Ez később, a romániai ,,Aranykorban" a ,,Hogy kerül a susztercipő..." változatban élt tovább, fémjelezve a kultúrahiány útját.

Manapság már a betegség is mutációkat szenvedett, mint a vírusok és kórokozók némelyike, és újabb meg újabb formában jelenik meg.

Itt van például az orrkarika, ajakkarika, köldökkarika, melyet egyes bennszülött népek státusszimbólumként hordtak, és nem zavarta őket a vadászatban, a gyűjtögetésben. A mai fiatalkorú viselői azonban sokszor visszaesnek a történelem előtti korok hangulatába, és a husáng, illetve az ököl elvét követik, ha nem a társukkal, akkor legalább a tanárukkal szemben. A lányok a kivillanó köldökükre irányítják a figyelmet, holott a csupasz has hideg időben, kamaszkorban szövődményekkel is járhat...

Aztán terjedőben a tengerészváltozat is, a tetoválás, mely nem a maorik hiedelemvilágához, hanem a vagányság látszatához kapcsolódik, elkészítése pedig a középkorra emlékeztető higiéniával és technikai felkészültséggel folyik.

Még aggasztóbb, hogy a könyvtárak mindjárt múzeumokká válnak, a komolyzenei koncertek, színházi előadások pedig csak a nem fertőzött, fogyó közönségre vannak hatással. A tinédzser telefonjából néha felhangzik egy-egy klasszikus dallam, ami ismerős az Edvin Marton-féle koncertekről, de a többség a manelét vagy a Lagzi Lajcsi-féle zenét bömbölteti.

A legnyugtalanítóbb mégis az — a költő szavaival élve: ,,Ágseprűt suhogtat az ősz, / Kit-kit saját szemete temessen..." —, hogy minket mindjárt eltemet a valós és a kultúrszemét egyaránt. Utunkat a szétköpködött tökmaghegyek és a kutyasétáltatások ,,emlékművei" szegélyezik, a csúcsok magasságában pedig ott vannak a Himalája szeméthegyei vagy a jeles személyiségek b... meg stílusú elszólásai.

Végezetül leszögezhetjük, hogy kultúra helyett sokszor a kultúrahiány áramlik Nyugatról felénk.

Mivel megelőzésről már nem beszélhetünk, a családi hatás sem bizonyul valami biztatónak, azok tehetnének megfelelő lépéseket, akikre még a tömeg hallgat.

Például nem lenne rossz ötlet, ha Uri Geller, a mentalista heti házi feladatnak azt üzenné: ,,Testvhéreim, mi ety magasabb rendű faj vagyunk. Tegyétek a khezeteket a kepernyöre, asz én kezemre, és mondjatok útánám: Holnaptól fogva kulturáltak leszünk."