Szellemi és kulturális értékeink közvetítése múlhat azon, hogy jól beszélünk-e, írunk-e, olvasunk-e nyelveket. Vannak szülők, akik attól tartanak, hogy a korai nyelvtanulás megárthat a beszédfejlődésnek.
A kicsi gyerekeknek csodálatos agyuk van. Négyéves korukig teljesen másképp szívják magukba a nyelveket, mint utána. A kicsi gyerekek (ha nem zavarjuk őket össze) pontosan tudják, hogy ki milyen nyelven szól hozzájuk, és kinek milyen nyelven kell válaszolni. A kétnyelvű nevelés — pici kortól természetes módon és következetesen, minél ,,szelídebben" — az anyanyelv elsajátításához hasonlóan történik.
A nyelvtanulási folyamat nemcsak egy idegen nyelvvel gazdagítja az embert, hanem fejleszti a másikra való odafigyelés, nem szóbeli jelekből való értés képességét, az empátiás készséget, a logikus gondolkodást, a rendszerben, sőt, egymástól eltérő logikai rendszerekben való gondolkodás képességét, és a további nyelvek elsajátításának készségét is. Egy második nyelv korai tanulása e készségek fejlődése révén az anyanyelvi kifejezőképesség fejlődéséhez is hozzájárul. A gyerekek ugyanis a második nyelv kapcsán újabb logikai rendszerben tanulnak meg gondolkodni, ezzel (persze nem tudatosan) mélyebb bepillantást nyernek saját nyelvük szerkezetébe is. Helyesebben, választékosabban fognak beszélni, a helyesírás szabályai is áttekinthetőbbé válnak számukra. (filolog.com)
