Romhalmazok, az ipari enyészet maradványai, az elrontott világ – megrázó ábrázolása környezetünknek. Jovián György szilágysomlyói származású, Magyarországon élő festőművésznek vasárnap a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban megnyílt tárlata a valóság olyan szeletét tárja elénk, amely nem elrettent, csupán önvizsgálatra késztet.
Jovián György a kortárs magyar képzőművészet meghatározó alkotója. Nagyváradról indult, Bukarestben lett érett művész a Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskolán. Miután 1982-ben áttelepült Magyarországra, művészetét tovább árnyalta a régi és modern nyugati festészeti tradíciók felvállalása. Meglehet, ezért sorolta be a magyarországi műkritika már a nyolcvanas években az úgynevezett új eklektika irányzatába – indította ismertetőjét Gulyás Gábor művészettörténész.
Jovián festészetében kiemelt téma a kiszolgáltatottság, a természet kitettsége az univerzum törvényeinek, a teremtett világ enyészete és az ember otthontalansága, de képeivel nem bírálja a társadalmat, csupán tudósít a világról, amely mintha nem lenne azonos önmagával. Ez a mintha esetenként nem hagyja nyugodni a Jovián-képek nézőit. Mintha nem önmagából erednének az események, hanem valamilyen szükségszerűségből – mondotta Gulyás Gábor. Rendhagyó csendéleteknek nevezte a képeket, amelyeken virágok helyett szeméttel, harmónia helyett állandósult zavarodottsággal találkozunk. Bontásból származó vashalmok, amelyek többsége használhatatlan, funkciójukat veszített vagy elromlott szerkezetekből tevődnek össze. Szeméttelepeket látunk, a posztindusztriális világ lerakatait, ahol a fejlődés ütemének legbiztosabb fokmérője a szeméttermelés volumene. „Nincs bennük semmi fenséges, számvetés az enyészet esztétikumával.”
Gulyás Gábor nem véletlenül beszél esztétikumról az enyészet vonatkozásában, mivel az alkotó a vas ridegségét képes megtörni olyan fény- és színvilággal, amely által mégis emberi melegség sugárzik a képekből. Az erdő című sorozat a vashalmoknál is megrázóbb, a pusztuló élet jelenik meg, de a fény- és színjáték itt is a valóság érzetét adja.
Jovián György kompozíciói a minket körülvevő tárgyak veszendőségéről szólnak, az elromlott világról, amiért szerinte mindannyian felelősek vagyunk. Lapunknak elmondta, festészeti programjának vallja, hogy bármit ábrázol, legyen az szemétdomb vagy romhalmaz, a képnek szépnek kell lennie. Egy kis műhelytitokba is beavatott, miszerint a legkülönbözőbb helyszíneken és a legkülönlegesebb dolgokról, amelyek vizuálisan érdeklik, fotót készít. „A fotót úgy használom, mint egy állandóan a zsebemben lévő vázlattömböt. Olyasmiket fotózok, amiből úgy gondolom, hogy képet fogok festeni.”
Jovián György tárlata január 10-ig látogatható az Erdélyi Művészeti Központban.
