A szívkórház betegei, sőt, már alkalmazottai közt is fogadás tárgya, hogy egy frissebb lopásnak lehetünk-e szemtanúi, vagy pedig megfigyelő képességünk felettébb „Rózás” (szklerózás) állapotát kell beismernünk?
Nem tudhatja mindenki, honnan fúj a szél, ezért elmondom, hogy a mozdony-testvérpár régebb a kovásznai nagyállomás közelében, egy téglából épült fűtőházban állt, egyikük begyújtásra készen, jobb időkre várva. Csakhogy tolvajok lyukat döntöttek a téglafalban, bemásztak és bontani-hordani kezdték az alkatrészeket. Ekkor határozott úgy a Kovászna Megye Tanácsa keretében működő Sikló-egyesület, hogy „felmenti” a technikai műemlék értékű mozdonyokat a szívkórház, a Fenyő- és Clermont szállodák által közbezárt háromszögbe, épp a buszmegálló mellé, mert ugyebár ott létezik közvilágítás, sőt, állandó emberforgalom is. Képünkön látható mozdonykánk akkor a szikraszűrős kémény (és egyebek) híján érkezett fel, de azt hamarosan sikerült pótolni (nem lehetett könnyű dolog), és ekkor újrafestődtek a mozdonyok. Bár méregdrága titánötvözetből készült hajtórudak, nyomásmérők és egyebek is hiányoznak róla (még a fűtőházi lopás idejéből), a „Műemlék” határozottan jól néz ki. Aki teheti, felkapaszkodik a kabinba és lefényképezteti magát, gyermekek számára pedig – főképp egy hiteles vonatozás után a törpe gőzös vontatású tündérvölgyi szerelvényen – életre szóló élmény.
Ehhez még annyit fűznék, hogy 1986 késő őszén a szívkórház betegeként tisztelhettük Aurel Lie mérnök-professzort, a bukaresti INCERTRANS (szállítástechnológiai kutató-tervező intézet) igazgatóját. Tőle tudtam meg, hogy javaslatukra indult újra a gőzmozdony-gyártás Romániában, mert pl. Kína számottevő példányra jelezte igényét, de Nyugat is érdeklődött: a turizmus követelményét, a nosztalgiavonatozás reneszánszát kielégítendő. Szászrégenre sem véletlenül esett a választásuk! Többek közt a kovásznai mozdonyok is kísérleti példányok voltak, dinamometrikus- és egyéb mérőműszerekkel felszerelve közlekedtek, ugyanis az a furcsaság történt, hogy Kína sokkal igényesebb biztonsági elvárásokkal lépett fel, mint a többi huszonhárom (!) érdeklődő. Aurel Lie professzornak köszönhetjük, hogy felkeltette egyik nyugati professzortársa figyelmét, s ennek eredményeként – éveken át – angliai vasúti mérnökhallgató-évfolyamok érkeztek Kommandóra megcsodálni a XIX. század zseniális technikai megoldásait.
...És íme: harminc év alatt hová „fejlődtünk”! Sportfogadásokat kötünk, hogy a minap lopták-e el, vagy régebb a gőzmozdony fütyülőjét! Végezetül Kovászna város t. tanácsához intéznék egy javaslatot, tisztelettel. Amíg nem késő, Georg Hocevar urat – a „Gőzmozdony-imádót”, aki „Eszement”, mert több veszteséggel, mint nyereséggel működteti a kovásznai Tündérvölgyben saját, muzeális értékű, 1911-ben Budapesten gyártott törpe MÁV mozdonyát – díszpolgárrá kellene fogadnunk.