Orgonáink történetének kutatása közben, az Unitárius Közlöny régebbi számait olvasgatva érdekes adatra figyeltem fel, amely később, mint kiderült, egy izgalmas történet kezdőpontját jelentette. 1890. július–augusztusi számába ez állt: „Bodokon pünkösd vasárnapján szentelték fel az unitárius templom orgonáját. Felszentelő pap Csifó Salamon volt.”
Orgona Bodokon az unitárius templomban? Még azt sem tudtam, hogy a többségében református faluban unitárius templom volna! Amikor pedig megláttam az elhanyagoltságában is szép orgonát, éreztem, hogy sok érdekességet tartogat számomra. Rövid számbavétel után megállapítottam, hogy az orgona fémsípjai borzasztóan néznek ki, mintha valaki készakarva tette volna őket tönkre. Külalakjára nézve az is egyértelmű volt, hogy a hangszer korai származású. A fújtatón fedeztem fel az első feliratot: „ki javíttatot 1890-ben Barta György által”. Alatta törlés, amelyből még kivehető az Albert név.
A homoródalmási orgonajavító nevével már többször találkoztam, például az árkosi Kolonics-orgonánál, hiszen a kézdivásárhelyi mester tanítványa volt. A játszóasztal fedelén is jegyezte magát, ceruzával. Az egyik fasípon Fodor Albert nevét silabizáltam ki a javítás évével. Tehát megtudtam, ki javította az újságban említett bodoki orgonát. De még találtam érdekes feliratokat az orgonaszekrény hátán: „Isten Dicsőítésére való orgona, Mindenki ügyeljen a tanításra”, vagy „Nagy az Úr, aki...” De a legérdekesebb egy töredékes latin felirat volt: „Perge domum f.. quia tergu tua...”, ami arra engedett következtetni, hogy valószínű, egy katolikus templomból került ide az orgona. További nyomatékos ok volt egy emberfejet ábrázoló rajz és egy „W” monogram.
Archaikus hangszer
Honnan érkezhetett ez az orgona? Semmi nyomot nem tudtam felfedezni. A hangszerről készült képeket elküldtem kutatótársamnak, Enyedi Pálnak, a budapesti Zeneakadémia tanárának véleményezésre. Válasza kitűnő felkészültségét, ráérzését bizonyítja: „A bodoki 5 regiszteres orgonának látszik (Coppel maior 8, Principál 4, Coppel minor 4, Octav2 és talán Quint 1 1/3, a tőkét és a szélládát is jobban meg kell majd nézni). Bár a háza hátul alul kiugrik, ami hátuljátszósságra utalna, a szélládán a szelepszekrény ma elöl van, ami az első játszóasztalos megoldásnak felel meg. A regiszterhúzók és a billentyűzet is igen archaikusak, csakúgy a két ékfúvó, ezért az átalakítás (ha volt) legkésőbb a 19. század középső harmadában történhetett. Az orgonaház maga Boltresre (Thomas Boltres) utal. A sípmező feletti díszek biztos, újabbak, a régi faragványok pótlásai, amiből egy darab még megmaradt.”
Mivel a bodoki egyházközség jegyzőkönyveire nem tudtam rálelni, elhatároztam, felkeresem Nemes Dénes volt kálnoki és bodoki, ma már nyugalmazott lelkészt, aki hosszú évtizedekig volt lelkésze az egyházközségnek is. Válasza teljesen meglepő volt: az orgonát Sepsiszentkirályról hozták Bodokra! Újra elővettem a szentkirályi orgonák történetét. Az első orgona leszerelési időpontja (1881) és a bodoki javítása (1890) közel volt egymáshoz, de az akkor kötött szerződés szerint, „a jelenben romlott orgona belé adatik az írt pénzen felül” Nagy József brassói orgonakészítő fizetésébe. De akkor hogy került Bartha Györgyhöz javításra?! – hisz az lett volna a természetes, hogy a brassói orgonakészítő javítsa ki.
Terepszemle felfedezésekkel
Izgatottan vártam az ez évi orgonafelmérő utunkat, amikor Enyedi Pál orgonaművész jelenléte biztosíték volt újabb érdekes adatok felfedezésére. És valóban, az orgonában a következő, fehér papírra fekete festékkel írt szöveget fedeztük fel: „1819 mach mich Thomas Balters in... N.” Más helyen pedig magyarul : „1819 évben építtete ezen Orgonát... Boldisar Tamas ur által a mikoris az írt Ecclésiának Lelki pásztora Pal Janos.... Barta György, Megye Biro Vitézlő Kiss János Egyházfiak Senior Kiss Moses... Sükösd István”. A szélszekrény belsejében egy ragasztott papiroson pedig ez a szöveg olvasható: „Ezen orgonát készült uj korában S.Szent Királyba 1819-ben. Réperáltatot Bodokon 1890-ben Almási Bartha György ur által Bodoki Orbán Ferencz Curátorsága alatt. Dicsérünk téged Isten.” Enyedi Pál minden feltevése beigazolódott, hisz ha elolvassuk az orgona 1827-beli leírását, szinte megegyezik a kutató véleményével: „egy öt Mutatios tremulás elöl nyomos Claviaturáju uj Orgona állíttatott a venerabilis Consistorium határozata következéséül, számos személyes Emberek különös Istenes adományiból”. Hosszú történetéből megemlítem még, hogy 1829-ben Szemerjai Serester Dávid orgonakészítő javította meg, a létező szerződés szerint „uj vasorkakkal az fasorkak helyet és Réz kankokkal uj Clavirral együtt”.
Vajon hol volt az orgona 1881 és 1890 között, volt más templomban is? Ugyanilyen rejtélyes a további sorsa is, mert semmilyen írott adat nincs vele kapcsolatban, ahogy különösebb magyarázat nélkül került a sepsibodoki egyházközség a kálnoki anyaegyháztól Sepsikőröspatakhoz, majd néhány év múlva vissza. Remélem, idővel előkerülnek a jegyzőkönyvek, és sikerül kiegészíteni ennek a műemlék orgonának a történetét, amely szívemhez nőtt, és amelyről Enyedi Pál ezt írta: „Bár az orgona ma borzalmasan néz ki, láthatóan csak a fémsípok szenvedtek nagyobb kárt, egyébként (csinos summáért) szépen rendbe lehet hozni.” Ottlétünkkor az orgonaművész pár pillanatra megszólaltatta az orgonát. Akkor elhatároztam, hogy megpróbálom megmenteni ezt a hangszert a megsemmisüléstől, ami várna rá, sok más sorstársához hasonlóan. Ez az írás az első lépés.
Márk Attila
