Nem vagyok érintettje az ügynek, habár közösségi hovatartozásom alapján farsang előtt is bármikor tiszteletüket tehetik nálam (is) a maszkos emberek, és akár be is kasztlizhatnak olyasmit keresve, amit nem találnak meg.
Miközben próbálom megfejteni, hogy mi lehet emögött, a legfrappánsabb véleményt egy külföldi adón hallom: a román terrorizmus olyan, mint a román demokrácia. Lefordítva: ez sincs, az sincs, és ami nincs, azt ne keresd...
Az akció megrendezettségéről a régebbi vadászatok jutnak eszembe, ahol a vadat a fához kötötték, a drága lőfegyvert pedig ráirányították, a pártfőnököknek csak a ravaszt kellett meghúzniuk... Igen ám, de most visszafelé sült el a puska, és a torkolattűz ugyancsak rossz fényt vetett az ügyeskedőkre. Egy ilyen terrorista-vadászat után a magukra valamit adó demokráciák két lábbal rúgnák ki Éberék országos és helyi vezetőit, akár parancsra, akár önszorgalomból buzgólkodtak; hiába felvett fizetésüket pedig vissza kellene kérni. A kormányfő és az államfő is fejére hamut szórva kérhetne bocsánatot a polgároktól a szándékos diverzióért.
Annak viszont örülhetünk, hogy a történteket felfújó, hazudozó, pártos média elásta magát: több előfizető esküdözött, hogy ezután inkább Münchhausen báró kalandjait olvassa, minthogy az elferdített, aberráns híreket nézze-hallgassa.
Választottjaink hozzáállásáról nem érdemes a szót fecsérelni, magukat minősítették, mint eddig is, amikor választóik jogait kellett volna védelmezniük. A kivonuló fiúknak Adyval üzenem: csak semmi félelem! Sajnálom, hogy nem lehettem ott...

TÖLGYES LAJOS, Brassó