Demeter J. Ildikó
Rosszabb módon nem is kezdhetné a választók elveszett bizalmának visszaszerzését a parlament, mint ahogy a speciális nyugdÃjakkal teszi: ezzel az egyszer már visszadobott, de újra kidolgozott törvénytervezettel pontosan azt jelzik a méltóságos urak és hölgyek, hogy a legkevésbé sem érdekli Å‘ket a közvélemény. Megtehetik és habozás nélkül meg is teszik, hogy újra meg újra belerúgjanak azokba, akiknek jólétüket köszönhetik.
MegÃtélésükért nem aggódnak, ez már bizonyos: a pénz fontosabb az erkölcsnél, és aki másképp gondolja, az buta.
A jelzÅ‘ a tiltakozó juhászokkal ordÃtozó szenátor asszonytól származik. Azok vagyunk mind, buták – válaszolta az egyik tüntetÅ‘, és ezzel fején is találta a szöget. Valóban butaság bármit is remélni ettÅ‘l a politikai osztálytól. Bizonyára vannak felkészült és felelÅ‘s képviselÅ‘k és szenátorok a román törvényhozásban is, csakhogy Å‘k nem látszanak. Ami látszik, az elkeserÃtÅ‘: mintha az állam legmagasabb rangú intézménye csak bűnözÅ‘kbÅ‘l, korrupt és pénzhajhász ügyeskedÅ‘kbÅ‘l, illetve székeikben jámboran pihenÅ‘, a légynek sem ártó és semmihez sem értÅ‘ polgárokból állna, akik maguk sem tudják, hogy kerültek ilyen elÅ‘kelÅ‘ helyre. Az eredmény: rosszabbnál rosszabb törvények, amelyeket már életbe lépésük napján módosÃtani kell, amivel sokszor csak a zűrzavart növelik. Szánalmas, hogy a pásztorkutyák számáról sem tud egy értelmes, elfogadható jogszabályt kinyögni ez a magas fórum: még a büszkén emlegetett Å‘si román mesterség ismeretébÅ‘l is csúfosan megbuktak. És úgy látszik, a szintén közpénzbÅ‘l fizetett tanácsadók és szakértÅ‘k sem végezték el a házi feladatokat. A népharag mindig váratlanul éri a magát kiválasztottnak hÃvÅ‘ osztályt, amelynek többsége mandátuma vége felé sem fogta fel, hogy nem saját érdekeinek minél jobb érvényesÃtéséért kell dolgoznia, hanem azokért, akiknek képviseletében pöffeszkedve különjogokkal ruházza fel önmagát.
A legfrissebb adatok szerint jelenleg 5,2 millió nyugdÃjas él Romániában, az átlagnyugdÃj 893 lej. Az egyik hÃrtelevÃzió hétszázezernél többre teszi a speciális nyugdÃjban részesülÅ‘k számát: a volt belügyi, honvédelmi, diplomáciai, bÃrósági alkalmazottak sorához adódnak hozzá most a parlament tagjai, és, ha az újabb tervezetet elfogadják, az önkormányzati vezetÅ‘k. Ez utóbbiak összesen néhány ezer fÅ‘t tesznek ki, nem olyan sok, mondhatnánk. De lám, a kivételezettek máris többen vannak a minimálnyugdÃjon tengÅ‘dÅ‘ hatszázezernél, és mivel a befizetÅ‘k száma – a dolgozó rétegek elvándorlása és csökkenÅ‘ gyermekvállalási kedve miatt – egyre csökken, a nyugdÃjrendszer belátható idÅ‘n belül összeomolhat. Talán ennek a folyamatnak a visszafordÃtásával kellene foglalkoznia a törvényhozásnak, ha valóban vissza akarja nyerni elveszett hitelét.
