A szeles-csípős-esős viszonyok sem tudták elmosni azt a bizonyára önbizalomból (is) táplálkozó örömet, melyet a brassói avatógrémium egyáltalán nem is akart leplezni. Közvetlenség és derű, ami kijutott annak is, aki a ,,szomszédból" csöppent az ünnepségre. Még az sem zavart senkit, hogy az avató miniszterre jó órát kellett várakozni, addig — az árnyoldalakat is firtató újságírói roham után — a helyi potentátok szókimondóan beszéltek a nehézségekről. És persze a sikerről. Igaz, másként nem is tehettek, az új munkahelyek, a kinyíló perspektíva, mind-mind őszinte öröm- és erőforrásként működik.

Ezt a derűt érdemes lenne ,,importálni" tájainkra is. A konkrét esetben ugyanis ténylegesen is van létjogosultsága, hiszen ideális távolságra vagyunk a leendő repülőtértől. (Hogy maradjunk derű(nk)nél, épp annyira, mint a mindenkori anyóstól: sem túl közel, hogy zavarjon, sem túl távol, hogy ha szükség van rá, elérhető legyen.) Ráadásul a repülőtér és autópálya vonatkozásában a sokat emlegetett brassói elszívó hatás nem érvényesül, hiszen az ilyen infrastrukturális létesítmények kihasználásában általában konkrét érdekazonosság mutatkozik. Szükség van például arra a székelyföldi turisztikai kapacitásra, amely a repülőtér nyereséges működését is elősegíti. S ha nem túl biztató az a tény, hogy hivatalosságaink távol maradtak az eseménytől, annál reménykeltőbb, hogy a létesítmények által ébresztett közös regionális érdekek a gazdasági szereplőket lépéskényszerbe hozzák. Érdemes tehát megteremteni az e lépésekhez szükséges kapcsolódásokat, például megépíteni, feljavítani a leendő repülőtérhez, autópályához vagy éppen brassói körgyűrűhöz vezető közutakat.

Aligha kétséges, hogy a megyeközponttól alig 38 kilométeres távolság közelséget jelent, az elkövetkező néhány esztendő egyik fontos fejlesztési témájának a légi kikötőhöz, no meg a szintén épülő földi közlekedési folyosóhoz való csatlakozásunkról kell szólnia. Hiszen a fejlesztésnek nincsen alternatívája, a modernizáció hulláma — tetszik, nem tetszik — úgyis végigsöpör tájainkon. A maga pozitív és negatív hatásaival együtt. S nem mindegy, hogy tagadhatatlan és féltve őrzött sajátosságainkhoz igazítjuk-e eme közelséget, vagy elsodor a más húron pendülő, tehát számunkra jellegtelen globalizációs folyam.