Fekete Réka
Tíz esztendő nem a világ – szól a Kossuth-nóta, ami a huszártoborzóban igaz is, hisz a magyar szabadságról van szó, amely megér ennyi áldozatot, de egy kórház életében a hitelvesztést, az orvos- és betegelvándorlást jelentheti. Főként, ha egészségügyi intézmény helyett építőtelepre gördülnek be a mentőautók, a beutalt betegek nem tudnak pihenni a fúrógépek dübörgésétől, a falak bontásakor az egész épület rezgésben, esőzéskor sártelepről lépnek be a látogatók a kórtermekbe, amelyek néhány havonta változtatják helyüket, költöztetni, kiüríteni kell, hogy haladjon a munka.
A sepsiszentgyörgyi megyei kórház alkalmazottjaival, betegeivel együtt igen nagy áldozatot hoz immár tíz esztendeje. Több földrengés után, 2005-ben új kórház építése helyett az épület meggyengült szerkezetének megerősítéséről, az intézmény korszerűsítéséről döntöttek. Nem a helyi vezetők, hanem a központi pénzosztó hatalom. Regénybe illő történet, hogy milyen akadályokon kellett túljutni, amíg az építkezés, átszervezés, korszerűsítés félévnyire került a befejezéstől. Ugyanis most erről van szó: a megyei önkormányzat mint fenntartó ennyi haladékot kapott.
Az építkezés egy kálvária. Késtek a tervek, majd folyton változtak a részletek, mert a falak bontásakor előre nem látott helyzettel találkozott az építő. Hol a szükséges ütemben kapták a pénzt a munkálatokra, hol akadozott a finanszírozás, gyakran februárban még nem volt költségvetése az egészségügynek, így a megyei kórháznak sem, ezért többször leálltak. 2007-től új fejezet kezdődött. A nagy orvos elődről, dr. Fogolyán Kristófról 2005-ben elnevezett kórház sürgősségi státust kapott, ami másfajta felújítást vont maga után, kezdődött az újratervezés és pályázás.
Csupán nyolc év alatt sikerült befejezni az egészségügyi minisztérium által finanszírozott munkálatokat, ezt követően 2014 augusztusában kezdődött az uniós pályázat, amely bal lábbal indult, hisz a legkisebb árajánlat elfogadására kötelező közbeszerzés során elveszett 27 millió lej. Az építőcsapatok kivonultak a harctérre, amely még mindig inkább hasonlított építőtelephez, mint kórházhoz, nagy lendülettel kezdték a munkát, aztán ez alábbhagyott, majd ismét felgyorsult minden. Az őszi esőzéskor még tető nélkül tátongott a korábban a laboratóriumoknak helyet adó épületszárny, az egykori járóbeteg-rendelők helyén is törtek-zúztak, de ma már látszik az alagút vége. Februárban kész lesznek a műtők, az osztályok egy része már szinte átadásra kész, megérkeztek a korszerű műszerek, felszerelések, az új bútorzat is becsomagolva. Az uniós pályázat kivitelezését meghosszabbították fél évvel. Csak idei költségeket lehet elszámolni, emiatt a megye 2,5 millió lejt veszít a 60 milliós pályázatból, és önrészből kell befejeznie a felújítást 2016. június 30-ig.
Kész lesz – állítja építő és fenntartó, és látva a jelenlegi állást, mi is reméljük, határidőn belül megújul a kórház. Kérdés: hány év, évtized kell ahhoz, hogy az amúgy is létező orvos- és asszisztenshiányt pótolják, képzett szakemberek versengjenek azért, hogy Háromszék legnagyobb kórházában dolgozhassanak, az intézmény visszanyerje régi jó hírnevét, a betegeket itthon tartsa és eredményesen gyógyítsa? Az elmúlt tíz esztendő alatt hozott áldozat, a veszteség óriási, de bízunk benne, mindez behozható, és névadójához méltó lesz a sepsiszentgyörgyi megyei kórház.
