Kéretik az imádságos életű Olvasó, hogy ne botránkozzék meg a határozókon: e sorok írója is tudja, hogy az Úr számára nincsen előbb, utóbb, akkor, majd és hasonlók, de számunkra, földön élők számára vannak, így használatuk elkerülhetetlen.
Emberi ésszel annyit jegyezhetünk meg, hogy ez az időszak viszonylag nyugodalmas volt. Nem dúlták háborúk, válságok Izrael földjét – párthusok is csak Buenos Aires-i ortopéd cipészek képzeletében csatangoltak a környéken.
Kezdhetjük talán a népszámlálással. Érdekes rajz egy igazolványok nélküli kor hivatali ötletességéről: kinek-kinek a „saját városában” kellett beiratkoznia, így próbálták elejét venni a többszörös nyilvántartásba vételnek. Az akkori ember ismerte ősapái nevét hét-nyolc vagy még több nemzedékre visszamenőleg. Ha kérdezték, megmondta, a gyülekezet pedig összevetette a hallottakat a maga adataival: csalás nagyjából kizárva.

*

Mennyire korszerű, sőt, gazdaságkorszerű volt az eljövendő Isten elutasítása! Ösztönösen, mélyen, határozottan, meg ahogy ma szokás: személytelenül! Nincs hely. Hol van hely két embernek? Ott van, ahol a háziak akarják, és ott nincs, ahol nem kérnek a hívatlan vendégekből. József és Mária hívatlanok voltak „saját városukban”. Talán rég nem érintkeztek betlehemi atyafiaikkal, esetleg nem találták meg őket, vagy igen, de náluk „sem volt hely”?
Ma hol van hely Jézus számára? Itt? Közöttünk? Bennünk?
Nézzünk körül lakóhelyünkön, hazánkban, Európában! Özönlenek a muszlimok és ki tudja, kik még Afrikából, Ázsiából, mert nem lelték otthon saját és gyermekeik jövőjét. A volt keresztény népek lyukas hólyagok, mind szívja magába a környékére tévedő emberanyagot és elemészti.
Az egészségügyi okokat félretéve, a gyermektelenség istentelenségből ered. Európa népességfogyása és hitetlensége ugyanannak a dolognak a megnevezése két látószögből. A holland, belga, francia, német templomok nagy része eladó vagy már elkelt. Régen kiürültek. Úgynevezett lelkészek néha próbálkoznak közönségcsalogató trükkel, de a közönség azért az, ami, hogy ne sikerüljön a dolog.

*

Az európai kereszténység súlyos szívbeteg, akár a kétezer év előtti judaizmus. A farizeusok, papok és különféle hittudók világosan látták ezt, ezért jelentek meg mindenütt, ahol Isten szavát vélték hallani, például Keresztelő Szent János vagy éppen Jézus közelében, azonban százból száz meghallgatta, de közülük kilencvenkilenc másként gondolta. Cáfolni nem tudta, de elhárította, mert az igazságot ellentétesnek találta érdekeivel.
Az érdek az anyagi ember számára mindig nyers és e világi. Cáfolhatatlan, mert az ellenbizonyíték isteni, égi, szent, azonban az ilyesmi mind érvénytelen a haszonelvűek között. Nem lehet megenni, pénzre váltani.
*
Az égi üzenetet Betlehem határában tanyázó pásztorok hallották az angyaltól: (Lk 2, 9–14) „Ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” A pásztorok elhitték az angyalnak, hogy népük királya, az Úr, a Mindenható pólyás baba, és az állatok etetésére szolgáló jászol a bölcsője. 
„Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek:
Dicsőség a magasságban Istennek,
És békesség a földön a jóakaratú embereknek.”
A pásztorok jóakaratú emberek voltak. Amit hallottak, láttak, rögtön továbbadták. „Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén.”

*

Amíg magyarok lesznek a földön, addig adventben mindig el fogják játszani, hogy mi és hogyan történt a pásztorokkal meg Isten Fiával.

*

Az európai tudomány komoly részt vállalt a kereszténység nevetségessé tételében és a kiszorításában. Nem lett volna föladata fölvilágosodást, racionalizmust, istentagadást és hasonlókat hirdetni – magánszorgalomból tette, amit tett, meg istentiszteletből. Őszentsége, a Pénz imádatából. A fejtörés ugyan ingyenes, ám a kutatáshoz szükséges eszközök drágák. Ez nyilvánvaló. A költségekkel ne bajlódjunk, inkább képzeletben fussunk végig tudósaink adventi csillagmagyarázó cikkein.
A tapasztalt Olvasó tudja, hogy arról a bizonyos csillagról van szó, amely a Napkeleti Bölcseket vezette Betlehembe, közelebbről a születés helyéhez. Máté (2, 1–16) nyomán: „Amikor Jézus a júdeai Betlehemben megszületett, Heródes király napjaiban bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és érdeklődtek: Hol van a zsidók Újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.”
A tudós cikkírók itt kaptak szárnyra. Utánanéztek irataikban, hogy a Jézus Krisztus születése körüli esztendőkben volt-e szupernóva-robbanás, bolygóegyüttállás, kavart-e a Naprendszer belsejében farkatlan üstökös. Aki keres, talál. Nosza, hamar kitalálódott, hogy a Megváltó nem is akkor született, amikor, hanem ennyi meg annyi évvel előbb vagy utóbb, mert épp akkor állt a Szaturnusz a Jupiter mellé, akkor robbant a... – nem folytatom. Idén is lesznek ötletek.

*

Ó, szent együgyűség! Csapja össze kezét a művelt és gazdag Európa. Nem emlékszik már atyái hitére, inkább azon élvezkedik, hogy ujjának redői igencsak emlékeztetnek a bankjegyeiéire.

*

„Heródes király megriadt, és vele egész Jeruzsálem.” Ujjongás helyett, hogy végre itt az Üdvözítő, „összehívta az összes főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. Azok azt válaszolták: A júdeai Betlehemben, mert így jövendölte a próféta”. (…) Érdekes a király tájékozatlansága… „Heródes a bölcsektől titkon (…) megtudakolta a csillag föltűnésének idejét.” Figyeltünk? Akkoriban minden király tartott csillagászokat. Nyilván Heródes is. Ám a jeruzsálemi tudósok nem észlelték a csillagot! Miért nem? „Majd ezekkel a szavakkal küldte őket Betlehembe: Menjetek, tudakozódjatok gondosan a gyermek felől. Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.” „Azok (…) elindultak. S lám, a csillag, melyet napkeleten láttak, előttük haladt, amíg végül meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amint meglátták a csillagot, igen megörültek.”
  Tehát a csillag: 1. Kizárólag nekik mutatkozott!  2. Jeruzsálemben nekik sem! 3. Kelet felől jövet nyugatnak tartott, ámde Jeruzsálemtől kezdve dél felé kanyarodott! Ilyesmikre égitest nem képes. 4. Ember sem arra, hogy földön égi jelenséget kövessen! Akkor sem volt és ma sem létezik olyan jármű, amely erre képes volna! 5. A „csillag” megállt a betlehemi istálló fölött! Ilyesmire sem képesek csillagok!
Tehát a „csillag” nem „asztronómiai jelenség” volt, hanem természetfölötti: isteni alkotás a bölcsek vezetésére. Egyedülálló istenbizonyíték!
„A házba lépve megpillantották a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva hódoltak neki. Azután fölnyitották kincses ládájukat és ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy vissza ne forduljanak Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.”
Az útvezető csillagról több szó nem esik. Az Úr nyilván levette az égről…

*

Az Úr angyala Józsefet is meglátogatta álmában: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket és meg akarja ölni.” Így történt: a Szent Család még azon az éjszakán elköltözött Egyiptomba. Ott is maradt Heródes haláláig.
„Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra gerjedt, és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően.”

*

Milyen korszerű figura ez a Heródes! Magát Istent, a Második isteni személyt próbálta megöletni! A jakobinusokhoz fogható? A kommunistákhoz? A nácikhoz? A terroristákhoz? A multikulti nihilistákhoz?
A betlehemi ártatlanokat beláthatatlan sorban követték-követik mind a mai napig a keresztény mártírok.
A karácsony ajándék, mivel a Megváltó születésnapja egyúttal a legyőzhetetlen élet ünnepe.