A fizikai adottságok és a jó labdaérzék nem elegendő ahhoz, hogy valaki profi focistává váljon, a játékintelligencia, vagyis a játékhelyzetek felismerése és a jó helyezkedés legalább olyan fontos. Ezt alátámasztja Hadnagy Attila is, aki a labdarúgásnak szentelte életét, jelenleg az I. ligás labdarúgó-bajnokságban szereplő Botoşani játékosa. A 35 éves sepsiszentgyörgyi csatár eddig öt gólt rúgott az idei pontvadászatban, emellett kiosztott négy gólpasszt is.
A botoșani-i csapatban nagyon jó a hangulat, Hadnagyéknak Pustai személyében nagyszerű edzőjük van. Attila beavatott jövőbeli terveibe, és a szentgyörgyi fociról is elmondta véleményét, valamint mesélt a Craiova ellen szerzett nagyszerű találatáról is. Egy biztos: Hadnagy igazi példakép a fiatalok számára, hiszen fegyelmezett, lelkes, ambiciózus, kihívásokat kedvelő, és edzésen minden pályán töltött percért keményen megdolgozik. Nem meglepő, hogy 2015-ben a Háromszék olvasói Románia legjobb magyar ajkú sportolójának választották meg.
– 2013-ban igazoltál az akkor még másodosztályban szereplő Botoşani csapatához. Jó döntést hoztál, hiszen azóta már az I. ligában rúgod a labdát.
– Az biztos, hogy jól döntöttem, amikor Botoşani-ba igazoltam. Brassóban játszottam öt és fél évet, és akkor kaptam egy ajánlatot tőlük. Azt hiszem, legalább tizenöt alkalommal megkerestek, de az elején nem akartam rábólintani az ajánlatra, mert messze van Botoşani, plusz még több első ligás csapat is megkeresett. Végül elfogadtam a Botoşani megyeiek ajánlatát, mert ez volt a legjobb. Egyáltalán nem bántam meg, sőt, még hálás is vagyok, hogy ide jöttem.
– Jelen pillanatban te vagy a Botoşani legjobb góllövője, hiszen eddig 23 mérkőzés alatt ötször találtál be. Elégedett vagy?
– Három éve, hogy a csapat tagja vagyok, és eddig minden évben az alakulat gólkirálya lettem: első évben nyolc, második évben pedig kilenc gólt rúgtam, illetve ebben az idényben, ahogy te is mondtad, eddig van öt találatom. Elégedett vagyok, amióta játszom, hiszen Pustai előtt olyan edzőm volt, aki nem biztosított játéklehetőséget, mert voltak kisebb konfliktusaink, így az első tizenegy fordulóban a gólok sem jöttek. Pustai érkezésével változott a helyzet, és tizenkét mérkőzés alatt rúgtam öt gólt és adtam négy gólpasszt.
– Mi a célod az idény második felére egyénileg és a csapattal?
– Céloknak mindig kell lenniük egy sportoló előtt, hiszen valamiért küzdeni kell. Az én célom az idény hátralévő részére, hogy folytassam a gólszerzést, és újra a csapat gólkirálya legyek. A csapattal szeretnénk, ha a lehető legfeljebb jutnánk, és azért harcolunk, hogy az első nyolcban legyünk. Nem hiszem, hogy a rájátszásba bejutnánk, de ha a nyolcadik helyen végzünk, az az alsóházi rájátszásban jó lenne, hiszen alacsonyan rangsorolt alakulattal kellene játszanunk a folytatásban.
– A Botoşani elég rosszul kezdte a szezont, de az év végére nagyon belelendültetek, és az utóbbi mérkőzéseken sorra jó eredményeket értetek el. Jelenleg kilencedik helyen álltok hat győzelemmel, nyolc döntetlennel és kilenc vereséggel. Hogyan értékeled az eddigi teljesítményeteket?
– Az biztos, hogy a szezon elején nagyon rosszul kezdtünk, és szerintem stratégiai gondok voltak. Az előző idényben a nyolcadik helyen végeztünk, de a Dinamo és a Craiova különböző gondokkal küzdött, így mi indulhattunk az Európa-ligában. Szerintem erre a nagyobb kihívásra a vezetőség és a játékosok sem voltak felkészülve. Tizenöt játékos elment, jött tizenhét helyettük, és kevés volt a pihenő is. Az biztos, nagy élmény volt, hogy az Európa-ligában játszhattunk, de ez a bajnokság rovására ment, hiszen az első tíz mérkőzésünkből csak egyet nyertünk meg, és végig a tabella sereghajtói közt voltunk. Pustai érkezése után helyreállt a csapat, és ő képes motiválni minket, így jönnek az eredmények is, illetve az utolsó négy meccsünket megnyertük.
– A Craiova elleni szépségdíjas találatod sokáig emlékezetes marad, és ezt a gólodat jelölte a DigiSport az év legszebb gólja kategóriában. Hogyan élted meg a gólszerzés pillanatát?
– Az biztos, hogy nem mindennapi pillanatot éltem át, és ez a találat karrierem egyik legszebb gólja. Edzésen ezeket a lövéseket nagyon sokat gyakorlom, minden nehezen kivitelezhető lövést, kapura rúgást próbálok végrehajtani. A Craiova elleni mérkőzésen felém száguldott a labda, és gondoltam, megpróbálom ollózással a kapuba juttatni, és össze is jött. A Facebookon láttam, hogy sokan támogatnak és szavaztak az én találatomra. Nagyon jólesik, hogy ilyen sok ember mellém állt, és látszik, hogy Székelyföldön is rengetegen szeretik a labdarúgást. Köszönöm szépen az eddigi támogatást.
– Milyen a hangulat a csapaton belül? Jól kijösztök egymással?
– Nálunk a hangulat soha nem volt olyan rossz, amire azt kellene mondanom, hogy nagy bajok vannak a csapatban. Jól kijövünk egymással, de egy csapatban csak akkor van igazán jó hangulat, ha az eredmények is jönnek. Ahogy már említettem, az idei utolsó négy mérkőzésünket megnyertük, és nagyon jó hangulat van az öltözőben.
– Ha jól tudom, rajtad kívül vannak még magyar játékosok a csapatban. Van magyar–román konfliktus?
– Rajtam kívül még Fülöp István magyar, ő a Marosvásárhely melletti Sáromberkéről van. Magyar–román konfliktusaink egyáltalán nincsenek, és azt kell mondanom, nagyon sok fiatal játékos van a csapatban, akik felnéznek rám, nem érdekli őket, hogy magyar vagyok. Néha szoktunk viccelődni egymással, de ez soha nem sértő. Amikor a magyarok kijutottak az Európa-bajnokságra, heccből felvettem a magyar válogatott mezét, de a többiek tudták, hogy ezt csak viccnek szántam.
– Milyen edző Cristi Pustai? Jó a kapcsolatod vele?
– Szuper kapcsolatot ápolok Cristi Pustai edzővel. Amióta Botoşani-ban van, azóta minden meccsen pályára lépek, sőt, sokszor le sem akar cserélni. Azt mondta, nála nem számít az életkor addig, amíg minden edzésen beleadok mindent, komolyan készülök, és mérkőzéseken is gólt rúgok. A meccsek előtt mindig képes motiválni a játékosokat, és ez meg is látszik a játékunkon. Ő mindenképp nagy pluszt jelent a csapatnak.
– Februárig szünetel az I. ligás labdarúgó-bajnokság. Hogyan készül a Botoşani a szünet alatt?
– Január 15-ig szabadok vagyunk, utána Gura Humoruluiba megyünk, mert ott tíz napig lesz edzőtáborunk. A folytatásban lesz két nap szabad, és utána megyünk Antalyába, ott felkészülési mérkőzések várnak ránk.
– Beszéljünk kicsit a bajnokságról is. Kevesebb csapattal indult a szezon, mint eddig, és csak az első hat jut be a rájátszásba. Szerinted melyik az a hat csapat, amelynek esélye van a rájátszásba jutni?
– A belga labdarúgó-bajnokság mintájára vezették be ezt a lebonyolítási rendszert. Nem mondanám, hogy ettől jobb lett a bajnokság, sőt, évről évre gyengébb, pénzhiány van. Az I. ligás csapatok nagy része a tévés közvetítés jogdíjából él. Már évek óta nincs igazi rangadó, hiszen ha most játszik egymással a Steaua és a Dinamo, azok a mérkőzések is csak roncsderbik. Véleményem szerint a rájátszásra azoknak a csapatoknak van esélyük, amelyek jelenleg az első hat helyen állnak, talán csak a Marosvásárhelyi ASA van veszélyben.
– Melyik csapat védelme ellen volt a legnehezebb játszani, és kik voltak azok, akiknek könnyedén gólt rúgtál/rúgtatok?
– Így visszagondolva az ASA ellen volt a legnehezebb dolgom, hiszen otthon fogadtuk őket, és még nagyon jó formában futballoztak a vásárhelyiek. Nagyon jól védekeztek, de sikerült gólt rúgnom, és pontot mentettünk. Egy csapatnak sem könnyű gólt rúgni, de most az utolsó mérkőzésünkön ötöt vágtunk a Chiajnának.
– Evezzünk kicsit a válogatott vizére. A magyarok és a románok is kijutottak a jövő évi Európa-bajnokságra. Focistaszemmel hogyan látod, melyik alakulatnak lesz nagyobb esélye kijutni a csoportból?
– Ahogy a román és a magyar válogatott is játszott a selejtezőben, nagy esélyt egyiknek sem adok, bár meglepetések mindig voltak és még lesznek. Szerintem mindkét csapat jó csoportba került, de sok esélyt nem látok. Ennek ellenére szurkolok mindkettőnek, és remélem, kijutnak a csoportokból.
– Mit gondolsz a III. ligában szereplő Sepsi OSK csapatáról?
– Köszönet illeti Diószegi Lászlót, hogy Sepsiszentgyörgyön újra van labdarúgás, és szerintem elég jó csapatot sikerült összerakni. Sajnos, egy mérkőzésüket sem láttam, mert nem vagyok itthon, de ahogy hallottam, most is első helyen állnak, és nagy esélyük van a II. ligába jutni. A jövőre nézve remélem, majd Szentgyörgyön teszek pontot labdarúgó-karrierem végére.
– Hogyan látod a sepsiszentgyörgyi utánpótlás-nevelést?
– Azt tudom, hogy vannak nagyon tehetséges fiatalok. Kolcsár és Suciu edző is igyekszik megtanítani a labdarúgás csínját-bínját a fiatal nemzedéknek. Jelenleg rajtam kívül a kézdivásárhelyi Elek Róbert játszik még az I. ligában, ő a Temesvári Poli csatára. Nagyon remélem, hogy legalább két-három fiatal a nyomdokainkba lép.
– Szerinted mi kell ahhoz, hogy valakiből jó labdarúgó legyen és az I. ligában tudjon játszani?
– Szerintem nagyon fontos, hogy egy sportoló higgyen saját magában. Nagyon sok edzés és munka kell ahhoz, hogy valaki jó labdarúgó legyen, és azért egy csipetnyi tehetség és szerencse is elengedhetetlen, hogy valaki a csúcs közelébe jusson.
– Mi a terved a jövőre nézve? Maradsz Botoşani-ban?
– Jövő nyárig van szerződésem Botoşani-ban, és az eredménytől is függ, hogy maradok vagy esetleg váltok. Kaptam egy ajánlatot a Budapest Honvéd FC-től is, és ha esetleg úgy alakul, fél évet, talán egy évet lehúznék Magyarországon is.
– 35 éves vagy. Meddig szeretnél még focizni? Esetleg a játékoskarriered befejezése után hazajössz Sepsire és edzőnek állsz?
– Amíg úgy érzem, hogy képes vagyok a jó játékra, és teljesíteni tudok a pályán, addig nem hagyok fel a labdarúgással, hiszen számomra ez nem életkortól függ. Úgy érzem, az edzősködést nem nekem találták ki. Ha egyszer pontot teszek játékoskarrierem végére, inkább lennék egy csapat elnöke vagy menedzsere.
