Farkas Réka
Jó dolog képviselőnek, szenátornak lenni. A munka nem öli meg, maguk döntenek fizetésük emeléséről, különnyugdíjukról, bőséggel mérik a szabadnapokat és utazgatnak, no nem csak saját tetszetős jövedelmükből, de közpénzen is nyaralni.
Minap látott napvilágot egy összesítés, miszerint a képviselők 2015-ben több mint kétmillió lejt költöttek hivatalos utakra. A szenátorok kevesebben vannak, ők beérték 1,3 millióval. Színes a célországok palettája, többnapos utak Amerikába, Izraelbe, voltak, kik Japánba, Mongóliába vagy Mexikóba kirándultak, legtöbbjük még azt a fáradságot sem vette, hogy megírja az ilyen esetekben kötelező beszámolóját kiruccanása eredményeiről, hasznosságáról. Sok hivatalos mondanivalójuk nem akadhatott, hiszen a Vietnamban töltött tíz napról egy szociáldemokrata képviselő csak annyit tudott leírni: valami klímaváltozásról és tartós fejlesztésről volt szó. Azon az utazáson például öten vettek részt, és 120 ezer lejbe került. Remélhetően legalább jól érezték magukat.
A külföldi utak költsége eltörpül amellett, hogy mennyibe kerülnek választottjaink itthoni hétköznapjai. A képviselők szállására havonta több mint 1,2 millió lejt fordítanak, függetlenül a hosszú vakációktól, sok-sok szabadnaptól, és belföldi furikázásaik költsége is meghaladja az évi hat-hétmillió lejt, s majd 30 milliót tesznek ki a napidíjként felvett különjuttatások. A fizetésekről és a szabadon kezelhető irodafenntartási költségekről ne is beszéljünk, ez utóbbiak minden képviselő esetében meghaladják a havi 10 ezer lejt. Mégis elégedetlenek a tisztelt honatyák, a jövő évi költségvetés vitáján egyetlen fontos javaslatuk volt: saját büdzséjük növelése. Kiszökkent az álom a máskor szundikálók szeméből is, megszakították a játékot elektromos kütyüjeiken, amikor arról kellett vitázni, a következő évben mennyiből gazdálkodhatnak.
Legkevesebb munkáért legtöbb fizetést bezsebelő gyülekezet a parlament két házában fontoskodók népes serege, tevékenységük hozadéka édeskevés, ebben az esztendőben alig fogadtak el valóban lényeges törvényt. Egyre növekszik a korrupciós ügyek miatt megvádoltak, letartóztatottak hosszú sora, mégsem győzik saját fontosságukat hangsúlyozni, munkájuk, erőfeszítéseik jelentőségét felemlegetni. Pedig csupán kiváltságosok, akik rég elveszítették a tiszteletet, megbecsülést. Legnagyobb bűnük azonban, hogy nemcsak önmagukat hiteltelenítették, hanem a törvényhozást is – amely kiemelkedő tevékenység kellene hogy legyen –, a parlamentet, amely a demokrácia védőbástyája volna. Lejárt a jelenlegi képviselők, szenátorok szavatossága, ám kérdéses, a jövő évi választás hoz-e, hozhat-e megújulást?
